2. kérdése az előterjesztőnek: A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e (vagyis ütköznek-e jogszabályba, nyilvánvalóan jóerkölcsbe, tisztességtelen szerződések-e, uzsorás szerződések-e, illetve szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések-e)?
Egy szerződésről csak akkor lehet kimondani, hogy érvényes-e vagy sem, ha az adott szerződést megvizsgálja a bíróság. Minthogy legalább 30-féle meghatározással lehet találkozni az idegen devizában nyilvántartott és elszámolt szerződésekben a kölcsön tárgyát illetően, s a hatályos jogszabályok pontosan meghatározzák, hogy a pénzügyi intézmények által nyújtott kölcsönszerződésnek mit kell tartalmaznia, hogy érvényes legyen, erre a kérdésre kizárólag adott ügyben lehet választ adni, s általánosságban nem lehetséges ezt még jogegységi döntéssel sem teljesíteni.
Meg kell jegyezni itt egyébként, hogy az ügyek közel kétharmadában azon szerződések közül, amelyekben egyáltalán idegen devizaösszeg megjelölésre került, a meghatározott forint összegek és idegen devizaösszegek egymásnak nem matematikai megfelelői, ha megtekintjük a hitelintézetek által alkalmazott árfolyamokat és annak alapján elvégezzük a matematikai műveleteket. Tehát a nyújtott kölcsön csak az lehet, amely átszáll az adós tulajdonába, a ténylegesen folyósított kölcsönösszeg.
A Kúria 2013. július 4-i ítéletében pontosan megfogalmazta egy, a szerződés érvényességéhez szükséges lényeges szerződési feltétel hiányának jogkövetkezményét azon jogszabályok alapján, amelyek hatályosak voltak a szerződések megkötésének idején. Ha ezzel ellentétes következtetésre jutna a Kúria, ebben az országban meglehetősen megrendülne a bizalom - a jogbiztonság hiánya miatt - az igazságszolgáltatásban.
4. kérdése a kezdeményezőnek: Milyen jogi lehetősége van a bíróságoknak arra, hogy a felek tartós jogviszonyában szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik szerződő fél lényeges jogos érdekét sértő hatását orvosolják.
A Ptk. 241. §-a kimondja, hogy a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Ez a szabály éppen ezen ügyletfajta hátrányos következményeinek kiküszöbölését lenne hivatva szolgálni. Két okból nem jellemző azonban ezen tartalmú perek indítása. Egyrészről ahhoz, hogy egy szerződést módosítsanak, a szerződésnek érvényesnek kell lennie. Minthogy a szerződések jelentős számban nem felelnek meg a velük szemben támasztott jogszabályi feltételeknek, természetesen először ezen adottságokat vizsgáltatják meg az érintettek. Másrészről pedig ezen jogintézményt általában is rendkívül ritkán alkalmazza a joggyakorlat azért, mert a bírói szubjektum a legerősebb tényező a döntés kimenetelét illetően. A magyar joggyakorlat pedig általában olyan mértékben bizonytalan, amely miatt nem merik az érintettek arra az erőteljes bírói szubjektumra bízni sorsukat, amely ezeket az ügyeket jellemzi.
5. és 6. kérdése az előterjesztőnek: Amennyiben a deviza alapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei (érvényessé nyilvánítás, eredeti állapot helyreállítása, hatályossá nyilvánítás) közül a bíróság bármelyiket alkalmazhatja-e, illetve melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia?
Az egyes lehetséges érvénytelenségi okok az egész szerződés érvénytelenségét, avagy részleges érvénytelenséget (az adott szerződési feltétel érvénytelenségét) eredményezik-e? Hogyan vonhatók le a részleges érvénytelenség jogkövetkezményei?
E két kérdésekre mind a joggyakorlatban, mind a jogszabályi környezetben meg van az egzakt válasz. A hatályos jogszabályok, elvi döntések, vélemények, állásfoglalások pontosan meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az érvénytelenséget megállapítva nem lehet kiküszöbölni az érvénytelenségi okot, s azt is, hogy részleges érvénytelenség esetén mi a követendő eljárás. Ezeket a kérdéseket - különösen úgy, hogy egy fajta szerződéstípushoz rendelné a joggyakorlat, ha erre jogegységi döntés születne – nem szabad jogegységi döntéssel megválaszolni! Olyan mértékben megzavarná a jogalkalmazókat, amely hosszú távon egyik fél érdekét sem szolgálja. A jogegyenlőség elvét sértené, ha egy szerződésfajtán belül egy bizonyos személyi kör által kötött szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye eltérne a más jellegű jogviszonyok ugyanazon okból megállapított érvénytelenségének jogkövetkezményeitől.
7. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményeinek (csak akkor, ha az adós fogyasztó maga is ki tudja számolni, hogy a kamat, a költség és a díj milyen arányú emelését tették lehetővé az időközben bekövetkezett változások, avagy elégséges, ha maga az oklista átlátható és az egyoldalú szerződésmódosítások körében vizsgálható, hogy a módosításra a ténylegesség, az arányosság és szimmetria elvének betartásával került-e sor)?
A Kúria (még Legfelsőbb Bíróságként) a Partiscum szövetkezet ellen folyamatban volt perben döntésével olyan objektív feltételrendszer fennállását fogalmazta meg az egyoldalú módosítások lehetőségeivel kapcsolatban, amely feltételrendszernek – nyugodtan kimondhatjuk – egyik kamatemelés sem tud megfelelni. Ha abban a kúriai döntésben megfogalmazottakat jogegységi szintre emeli a Kúria, annak bizony komoly, kedvező joghatása lenne. Elérhető lenne, hogy az egyoldalú módosítás lehetőségével ne éljenek vissza a pénzügyi intézmények.
Ebben a témában van azonban egy másik lényeges kérdés. Ha egy jogviszonyban az egyik félnek több joga adatik arra, hogy később a szerződés teljesítésének feltételeit egyoldalúan megváltoztassa, a szerződés a felek között nem kiegyensúlyozott, a felek nem mellérendelt szerepben vannak a szerződésben. Ezen kölcsönök esetén látható, hogy a pénzügyi intézmények jelentős részben semmiféle kockázatelemzést nem végeztek, az adós teljesítő képességének vizsgálatát nem végezték el, így nagy számban adtak kölcsönt olyan személyeknek, akiknek nem volt meg a megfelelő teljesítőképessége, vagy csak olyan mértékű volt, amelyet a törlesztés első időszakában kellett teljesíteniük. Ha az adósnak jelentős mértékben hátrányosan, önhibáján kívül megváltozik a teljesítőképessége a kölcsön visszafizetését illetően, neki is járna az egyoldalú módosítás lehetősége ugyanúgy, mint a tőkeerős, professzionális pénzügyi intézménynek, mert csak így marad fenn a szerződés gazdasági egyensúlya és mellérendeltségi jellege. Több meghozott első fokú ítélet tartalmaz hasonló megállapításokat annak céljával, hogy a mellérendelt viszonyt feltételező jogviszonyokban megszűnjék az egyik fél uralmi helyzete a másik felett. Ebben a kérdésben alapvetően indokolt lenne olyan jogi szabályozás vagy a jogviszonyok értékelése során olyan egységes joggyakorlat megfogalmazása, amely segít egyensúlyban tartani ezen jogviszonyokban a jogok és kötelezettséget terhét valamint a felek egymással szembeni erejét.
Budapest, 2013. december 12.
dr. Damm Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése