 |
| Makkos Albert |
Kedves Barátaim!
A Kúria közzétette azokat a kérdéseket, amelyekre a jogegységi határozat meghozatala érdekében választ vár. A civilek nevében készülünk mi is egy vélemény továbbítására. Annak érdekében, hogy ez mind szélesebb kör véleményét tartalmazza, az elkészült írást pontokba szedve közzétesszük.
Kérem a véleményt!
(Megjegyzés: 1. rész itt olvasható)
Kúria kérdés:
2. A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e (vagyis ütköznek-e jogszabályba, nyilvánvalóan jó erkölcsbe, tisztességtelen szerződések-e, uzsorás szerződések-e, illetve szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések-e)?
A.) ÉRVÉNYESSÉG
A „deviza alapú” kölcsön egy nem létező jogi és közgazdasági kategória. (Fából vaskarika.) Mintegy 2000 éves a kölcsön fogalma, amely szerint a kölcsönnyújtó köteles a szerződésben meghatározott összeget az adós rendelkezésére bocsátani, amin az adós tulajdonjogot szerez. Az adós pedig köteles a kölcsön szerződés alapján ugyanolyat és ugyanannyit kell visszaszolgáltatni.
Az adós a szerződés révén szerez tulajdonjogot, amit birtokba adás kell, hogy kövessen. A deviza alapú kölcsönök esetében a kölcsön tárgya egy devizában – jellemzően rosszul – meghatározott kölcsönösszeg. A Ptk. 523. § (1) szerint „Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani” A pénzintézetek azonban nem a szerződött devizanemben meghatározott összeget, sőt jellemzően nem is annak forint ellenértékét folyósították, amely miatt devizában a szerződés nem jött létre, vagy a deviza alapú kölcsön szerződésszegéssel indult, amely miatt a Ptk. 200. § (2) szerint a deviza alapú kölcsön semmis.
A pénzintézetek a kölcsön deviza összegét vételi árfolyamon „átváltva” forintban folyósították. Az átváltási árfolyamok alkalmazása a 2010. évi XCVI. törvény által csak 2010. november 27-től szűnt meg. Miután a szerződések mögött nem volt deviza, az átváltási árfolyamok alkalmazása szintén jogellenes volt, hiszen olyan költséget alkalmaztak, ami a pénzintézeteknek nem merült fel, és mind mai napig nem írták jóvá az adósoknak. Sőt, az árfolyamrés költségét a szerződésekben nem tüntették fel, ami miatt a szerződések semmisségét már a Kúria is kimondta.
Nem csak a devizanem vonatkozásában volt szerződésszegés, hanem a folyósított összeg vonatkozásában is, ami több változatban történt.
· A devizával egyidejűleg a vételi árfolyamon átszámítva forint összeget írtak a szerződésbe. Miután két pénzeszközben jelölték meg a kölcsön összegét, a kölcsön összege fizetőeszköz vonatkozásában nem meghatározott, és így a kölcsön Ptk. 200. § (2) szerint semmis.
· Adott deviza összeget írtak a szerződésbe, de átváltási árfolyamon átszámítva a folyósított forintösszeg ezzel nem egyenértékű a szerződésben szereplő folyósított összeggel. A kölcsön összege Ptk. 523. § szerint nem „meghatározott” összeg, a kölcsön Ptk. 200. § (2) szerint semmis.
· Folyósítandó forint összeget írtak a szerződésbe, amelynek deviza ellenértékét a folyósításkor akarták meghatározni. A kölcsön összege szerződéskötéskor Ptk. 523. § szerint csak forint vonatkozásában volt „meghatározott” összeg, tehát a deviza alapú kölcsön nem jött létre, az ezzel történő elszámolás minden jogalapot nélkülöz.
A Ptk. 523. § szerint a pénzintézet „meghatározott összeget” köteles az adós rendelkezésére bocsátani, amely összeg nagyságát a szerződésben kell meghatározni. Egyik változatnál sem történt meg egyértelműen a deviza kölcsön összeg meghatározása, illetve nem a szerződésben meghatározott deviza összeg került folyósításra. A kölcsönszerződések a jogszabály megkerülésével készültek, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmisek.
B. MEGTÉVESZTÉS
A teljes deviza alapú kölcsönzés egy folyamatos megtévesztés.
Nem volt mögötte deviza. A pénzintézetek az árfolyamváltozásra vonatkozó tájékoztatást nem adták meg. Elhitették az emberekkel, hogy az árfolyam érdemben nem fog változni.
A pénzintézetek eltekintettek a hitelképesség vizsgálatától. (Volt olyan reklám, amelynél a banki alkalmazott a fülét csapkodta, hogy ne hallja az ügyfél aggályait.)
Olyan emberek is vehettek fel kölcsönt, akik nem voltak hitelképesek. (Pl. nyugdíjasok, GYED-en lévő kismamák, akik jövedelme nem fedezte a törlesztő részletet.)
A fedezet akár 100%-ig nyújtottak kölcsönt, miközben a pénzintézetek tudták, hogy az első komolyabb árfolyam emelkedésnél a fedezet már nem lesz biztosítéka a kölcsönnek.
Kiemelkedő megtévesztés a kombinált kölcsön. A kombinált kölcsönnél a kölcsön összegének csak a kamatát kell havonta fizetni. A tőketörlesztésre fordítandó összeg egy biztosítás formájában működő megtakarításba megy, ahol a pénzt a biztosító befekteti. A felgyülemlett befizetések és azok hozama nyújtana fedezetet a kölcsön tőkerészének kifizetésére. A megtévesztés sokszoros! A kölcsön deviza alapú formában működik, ami miatt a tőketartozás az árfolyam emelkedése arányában folyamatosan nő, ma már akár 60%-kal is meghaladja az eredetileg felvett kölcsön összegét. Eközben a megtakarítás forint alapon került megkötésre, amely legfeljebb csak az eredetileg felvett kölcsönre nyújthat fedezetet. Az első tőketörlesztésre 10 év után kerül sor, amelynél ha a biztosítás révén elért megtakarítás nem nyújt fedezetet a tőketartozásra, akkor a hiányt a kölcsönfelvevőnek egy összegben kell kiegészíteni. Erre természetesen a kölcsönfelvevő nem képes, hiszen addigra már csaknem a kölcsön összegének megfelelő soron kívüli törlesztést kellene befizetni. Miből, ha a kölcsön kamatára történt befizetése is az árfolyam a növekedés arányában emelkedett? Pár éven belül a pontos fizetés ellenére tízezrével mennek tönkre emberek, amiről többségük még nem is tud!
A pénzügyi terméken belül is megvannak a megtévesztések. A megtakarítás vonatkozásában a szerződéskötéskor azt mondják a kölcsönfelvevőknek, hogy a befizetett összeg hozama fogja kitermeli a tartozás jelentős részét. A hozam felét azonban a biztosító árkövetés címén beszedi a biztosítottól. Tehát, a hozamígéret nagyságrendje csak megtévesztés.
A kombinált kölcsön szerződésének megkötésére egyes pénzintézetek az adatok részleges elhallgatásával, valamint hamis számításokkal veszik rá a kölcsönfelvevőket.
Összefoglalva a megtévesztés szerves része a deviza alapú kölcsönöknek.
Kúria kérdés:
3. A pénzügyi intézményt milyen jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelte a szerződés megkötésekor, annak elmulasztása milyen jogkövetkezményekkel jár?
A deviza jelleg megjelenése a szerződésekben teljesen új viszonyokat teremtett, amit még pénzügyi felsőfokú ismeretekkel rendelkező emberek sem tudtak átlátni. Emiatt a Hpt. 203. § (6), és (7), valamint a Ptk. 205. § (3) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettség betartásának kiemelkedő jelentősége van.
A Hpt. 203. § (7) a) előírta „az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre”. A törvény betartásának bizonyítására a pénzintézetek aláírattak egy nyilatkozatot, amelynek értelmében a svájci frank árfolyamának változása a törlesztő részlet – akár jelentős – emelkedését vonja maga után. Milyen esetben, milyen arányban? Mi a jelentős mérték? Ezek a kérdések fel sem vetődhettek a szerződéskötés során, de még ma sem tudnának a pénzintézeti alkalmazottak a kérdésekre válaszolni. Ez a tájékoztatás nem elégséges.
A deviza, vagy deviza alapú szerződéseknél két árfolyam van: átváltási árfolyam, és a kamatárfolyam, erre azonban a pénzintézetek már nem hívták fel a figyelmet. Ebben szándékosság volt, hiszen a pénzintézetek nem akarták, hogy pl. a svájci frank kamatcsökkenését érvényesítsék a szerződésekben. Ezt több tény is bizonyítja: A szerződésekben a kamatemelés vonatkozásában külön feltételeket határoztak meg. Valamint a törvényi előírás ellenére sem tették közzé a svájci frank referenciakamatát, mivel nem ezt alkalmazták. Ezekkel a szerződésszegési pontokkal a pénzintézetek maguk bizonyították, hogy nem létezik még deviza alapú szerződés sem, csak egy banki kifosztó okirat.
Tájékoztatni kellett volna a kölcsönfelvevőket az alábbi tényekről:
A szerződéseket a felek jellemzően hosszú távra (pl. 20 évre) kötötték. Tájékoztatni kellett volna az ügyfeleket, hogy a szerződéssel azonos megelőző időszakban milyen nagyságú árfolyamváltozás volt. A szerződések mennyiséggel súlyozott átlagos szerződéskötési időpontja 2007. júniusra tehető. Az ezt megelőző 20 évben az átváltási árfolyam változása évi 8% volt. Tehát vélelmezni lehetett, hogy a jövőben is hasonló nagyságú árfolyam emelkedés várható. Ez alapján két tájékoztatási kötelezettség volt:
- Egyrészt 2007. júniusban az átváltási árfolyam mintegy 40 HUF/CHF értékkel alatta volt a trendnek, tehát hamarosan ilyen nagyságrendű árfolyam emelkedés várható.
- Másrészt az törlesztő részletek egyenlő ütemű fizetése esetén a tőketartozás az első években csak mintegy évi 2-3%-kal csökken, miközben az árfolyam a múltbeli trend alapján várhatóan 8%-kal emelkedik. A két tényező egymásra hatása eredményeként a törlesztő részlet folyamatos és egyenletes fizetése esetén is a tartozásállomány forintban emelkedik, és az emelkedés mértéke akár 40-50%-ot is elérhet.
- Az árfolyamváltozás hatására a deviza alapú szerződések esetén a visszafizetendő törlesztő részletek összege akár három-négyszerese is lehetet a forintszerződések törlesztőrészlet befizetéséhez képest.
A PSZÁF 2006. szeptemberi tájékoztató kiadványában bemutatta az átváltási árfolyam várható alakulásának hatását. A kiadványban az árfolyam emelkedés maximális értéke 185 HUF/CHF volt. Ez a tájékoztató a várható árfolyam vonatkozásában alaposan megtévesztette az adósokat.
A kölcsönfelvevők tájékoztatása abban az esetben lett volna megfelelő, ha a pénzintézet valós várható árfolyamok alkalmazásával próbaszámítások révén mutatja be a fenti hatásokat, amit egyetlen pénzintézet sem tett meg!
Az Európai Uniós jogviszonylatban a deviza alapú szerződés un. indexált szerződésnek minősíthető, amelyben az index szerepét a svájci frank átváltási árfolyama és kamatárfolyama tölti be. Bár az Unióba való belépés esetében kötelező volt a jogharmonizáció, az indexálás törvényi bevezetése nem történt meg.
A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, csak akkor engedélyezi a szerződés feltételeinek egyoldalú változtatását, ha az „árváltoztatási módszerről egyértelmű leírás áll rendelkezésre”. (Utolsó bekezdés.) A magyar deviza alapú szerződés az európai uniós jog szerint tisztességtelenek és így semmisek.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005. május 11-i 2005/29/EK IRÁNYELVE 7. cikk Megtévesztőnek tartja azt a kereskedelmi gyakorlatot, amely révén a „valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.” A deviza alapú kölcsönök ismeretének esetén az emberek nem kötöttek volna szerződést. A deviza alapú szerződések újabb európai uniós irányelv szerint is megtévesztők és így tisztességtelenek, semmisek.
A deviza alapú kölcsönszerződések a jogszabályi alkalmazásának megkerülése miatt a magyar jog (Ptk. 200. § (2)) szerint is semmisek.
Makkos Albert
Makkos Albert
