Beszélgetés dr. Csikász Levente ügyvéddel a deviza hitelekről

Dr. Róna Péter levele dr. Wellmann György számára

Feljegyzés Dr. Wellmann György számára

Tisztelt Dr. Wellmann!

A Kúria jogegységi határozata két, nézetem szerint hibás feltételezésre épít:

(i) a szerződő feleknek egyaránt szabad szerződéskötési joguk van; és

(ii) a Ptk. felülírhatja a Hitelintézeti törvényt.

E két feltételezés alapján a Kúria a deviza alapú hitelszerződések jogszerűségét a Hitelintézeti törvény teljes mellőzésével állapítja meg. A Hitelintézeti törvény figyelmen kívül hagyása, illetve annak felülírása a Ptk. alapján azzal a súlyos következménnyel jár, hogy a hitelintézetek ésszerű prudenciális szabályozása elveszíti az ahhoz szükséges alapot.

A felek nem rendelkeznek egyenrangú szerződéskötési szabadsággal, mert a az egyik fél a hitelintézet, mint speciális jogi személy, csak azokkal a jogokkal rendelkezhet, amelyekkel a Hitelintézeti törvény a hitelintézetet felruházza. Ha más szabályok, és törvények bevonásával a hitelintézet jogosítványait bővíteni vagy módosítani lehet az eredmény az, hogy a hitelintézetek szabályozásának lehetősége megbomlik. Márpedig a Kúria jogegységi határozata – azzal, hogy a szerződések jogszerűségét a Hitelintézeti törvény figyelembe vétele nélkül állapította meg – ezt a helyzetet idézte elő.

A hitelintézeti törvény a bankokat csak arra jogosítja fel, hogy szerződés alapján kölcsönt nyújtsanak ügyfeleiknek. A szerződés alapján nyújtott kölcsönt a Ptk. 523§ cikke határozza meg, amitől, nézetem szerint nem lehet eltérni nem azért, mert az kogens lenne, hanem azért, mert a Hitelintézeti törvény csak a Ptk. 523§ cikkében meghatározott kölcsön nyújtást engedélyezi a bankok számára. A tartozásokról szóló Ptk. 231§ és az ahhoz kapcsolódó kiróvó/leróvó elmélet nem releváns, mert a Hitelintézeti törvény nem tartozások, hanem kölcsönszerződések létrehozatalára jogosítja a bankokat. Másképp fogalmazva, a Ptk. 231§ cikke és a kiróvó/leróvó elmélet nem alkalmazható, ha a hitelező egy hiteintézet. Ez az eredmény egyébként teljes mértékben megfelel a pénzügyi stabilitás követelményének. Mint ahogy azt láttuk, a kiróvó/leróvó elmélet alkalmazása a kezelhetetlen instabilitáshoz, továbbá a Hitelintézeti törvény 78§ cikkének automatikus megszegéséhez vezetett.

Az Önök értelmezése alapján a bank jogszerűen létre hozhat egy olyan szerződést, amely nem csak egyedi esetekben, hanem minden esetben megszegi a Hitelintézeti törvény 78§ cikkét. Mivel az adós csak forint forrással rendelkezik, és mivel nem lehet megállapítani, hogy a szerződés teljesítésére hány forintra lesz szükség, a 78§ cikkben előírt prudenciális követelménynek a hitelintézet értelemszerűen nem tud eleget tenni. (ezért neveztem korábban a deviza alapú kölcsönöket „hibás terméknek”.)

Nézetem szerint a polgári jog általános szabályai csak akkor vonatkoztathatóak a hitelintézetekre, ha azok valamelyikére a Hitelintézeti törvény lehetőséget ad. Jelen esetben a Hitelintézeti törvény nem csak nem ad erre lehetőséget, hanem egyenesen tiltja az Önök által felépített értelmezést. A Hitelintézeti törvény, azzal, hogy engedélyezi a kölcsön nyújtást szerződés alapján a Ptk. 523§ cikkére, és kizárólag erre a cikkre utal, hiszen csak ebben a cikkben található a szerződés alapján történt kölcsön nyújtás fogalma. Ha ezt a cikket a Ptk. 231§ segítségével átértelmezzük, mint ahogy azt Önök tették, az 523§ kiürül, elveszti tartalmát, a hitelintézet pedig jogosulttá válik bármiféle szerződés megkötésére, annak ellenére, hogy a Hitelintézeti törvény kifejezett szándéka ennek az ellenkezője.

Összességében tehát a Kúria kivette a talajt a Hitelintézeti törvény alól, csorbítva ezzel a hitelintézetek felelős szabályozásának lehetőségét.

Tisztelettel,

Róna Péter

A Magyar Nemzeti Bank

Felügyelő Bizottságának tagja

*******

Ezt mondom immár közel hat éve. A deviza alapú hitelezés védelmezői erre azt válaszolják, hogy a kölcsön összege meghatározott, mert az svájci frankban meg van határozva. De ebben az esetben a bank nem teljesítette a hitelintézeti törvény 78§ cikkét, ami a bankot a visszafizetéshez szükséges fedezet megállapítására kötelezi, hiszen az adósnak csak forint forrása van, és ezért nem lehet tudni, hogy a svájci frank visszafizetéséhez forint forrásának mekkora hányadára lesz szükség. Márpedig, ha ezt nem lehet tudni, hogyan lehet megállapíani, hogy az elégséges lesz-e vagy sem.
A kérdéssel kapcsolatban feljegyzést küldtem Dr. Wellmann Györgynek, amit itt mellékelek. Dr. Wellmann erre azt válaszolta, hogy, mivel a Kúria a döntését egy 39 tagú bizottság véleményére alapozta, ő nincs abban a helyzetben, hogy álláspontomra érdemi választ adjon.
Üdvözlettel,
Róna Péter

Forrás: civilkontroll.com

Magyarország (Kúria) uniós kötelességszegése | Dr. Kriston István levele

Címzett:

Európai Unió Bizottsága

Viviane Reding úrhölgy, alelnök, igazságügyi főbiztos

Fax: +32 2 296 07 46

Email: Mina.Andreeva@ec.europa.eu

Email: Natasha.Bertaud@ec.europa.eu

Címzett:

Európai Bizottság Magyarországi képviselete

Email: comm-rep-bud@ec.europa.eu útján

Másolat:

Kúria - Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke

Email: elnok@kuria.birosag.hu

Kúria - Dr. Wellmann György, a Polgári Kollégium kollégiumvezetője

Email: WellmannGy@kuria.birosag.hu

Tárgy:       Magyarország (Kúria) uniós kötelességszegése

Tisztelt Bizottság! Tisztelt Alelnök Asszony!

Dr. Kriston István európajogi (pénzügyi) szakjogász uniós polgár (magyar állampolgár – címe: H-2330 Dunaharaszti, Zrínyi u. 26.) az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSz)20. cikk (2) bekezdése d) pontjának intézményhez fordulási joga alapján az Európai Bizottsághoz fordulok Magyarország (Kúria) uniós kötelességszegése miatt és annak az uniós jogban előírt kiküszöbölése érdekében.

Indokolás:

Kúria EUSz 4. cikk (3) bekezdését (lojalitási klauzuláját) sértő kötelességszegése. Európai Bíróság az általa kialakított értelmezési kötelezettség doktrínáját az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 4.cikk (3) bekezdésének [korábban EGK 5. cikke] ún. lojalitási klauzulájára alapítja, mely a tagállami bíróságok tevékenységére is kiterjed. Európai Bíróság több ítéletében kifejezte, hogy a nemzeti bíróságok kötelesek a közösségi jog hatályosulásáról gondoskodni és ezzel összefüggésben nemzeti jogrendszerük szabályait a közösségi irányelvek szövegének és céljának fényében kell hogy értelmezzék [14/83 Von Colson v. Land Nordrhein-Westfalen (1984]. A nemzeti jog nem értelmezhető a közösségi irányelvvel szemben, tilos a nemzeti jognak a közösségi irányelvvel összhangban nem álló értelmezése [106/89 Marleasing SA v. La Commercial International de Alimentacion SA (1990)].  

Marleasing-ügy bemutatta, hogy az értelmezési kötelezettség nem csak a nemzeti jog speciális szabályaival kapcsolatban áll fenn, hanem a nemzeti jog általános – esetében a spanyolpolgári törvénykönyv – szabályaival és elveivel kapcsolatban is. Záróhatás érvényesül a tekintetben, hogy a közösség jogi aktusa folytán a tagállam az adott szabályozási tárgy tekintetében lemond jogalkotási szuverenitásáról. Záróhatás érvényesül a tagállami bíróságra is, mely szerint a nemzeti bíróság nem adhat olyan jogértelmezést, amely a közösségi jog és a nemzeti jog tartalmának eltérőségéhez vezetne. A közösségi jog szupremáciája folytán elsődleges a nemzeti joggal szemben.

2004 április 21-i 2004/39/EK Irányelv a pénzügyi eszközök piacairól – az értelmezési kötelezettség EUSz 4.§ (3) bekezdésén nyugvó fent írt doktrínája alapján – 2004. április 21. napjától a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. tv. és 2007. december 1-től a 2007. évi CXXXVIII. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 231.§ nemzeti jogának az Irányelv szövegének és céljának fényében történő értelmezési kötelezettségét rója a Kúriára és a tagállami magyar bíróságokra.

Irányelv 4. cikke (1) bekezdés 2. pontjában (befektetési szolgáltatások és tevékenységek) és 17. pontjában (pénzügyi eszköz), valamint I. melléklet C. szakasz 4. pontjában (deviza határidős ügylet) szabályozott pénzügyi eszközzel az Irányelv 4. cikke (1) bekezdés 6. pontja (saját számlás kereskedés) alapján végzett tevékenységet (magyarországi deviza alapú kölcsönszerződések tőkepiaci határidős ügyleti tartalmát) az Irányelv szövegének és befektetővédelmi [preambulum (31)] céljának fényében kell értelmezni. Eszerint a magyarországi deviza alapú kölcsönszerződések alapján az adóst illető és devizában nyilvántartott kölcsönére vonatkozó folyósításkori deviza vételi kötési árfolyamon és törlesztéskori deviza eladási árfolyamon történő, ezzel a tőkepiac hatásainak kitett árfolyamkockázattal járó saját számlás devizakereskedelmi műveletet nem lehet a közösségi joggal (Irányelvvel) szemben a magyar Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 231.§-án nyugvó átszámításként értelmezni. A tagállam által átvett tőkepiaci szabályozási tárgyban a Kúria, mint tagállami bíróság sem adhat a közösségi 2004/39/EK irányelv szövegétől és céljától eltérő jogértelmezést.

Kúria 6/2013 PJE határozata a Ptk. 231.§-án nyugvó jogértelmezése a tagállam által átvett tőkepiaci szabályozási tárgyban a 2004/39/EK közösségi irányelvvel szemben álló jogértelmezést hajtott végre, ezért vele szemben a közösségi jog elsődlegessége (szupremáciája) folytán a közösségi irányelv kötelező értelmezését kell alkalmazni, mivel tilos a nemzeti jognak a közösségi irányelvvel összhangban nem álló értelmezése [106/89 Marleasing SA v. La Commercial International de Alimentacion SA (1990)].

Tagállami bíróság értelmezési kötelezettségének kezdő időpontja. Az értelmezési doktrína értelmében a tagállamok nemzeti bíróságainak az értelmezési kötelezettsége már attól az időponttól fennáll, amikor az értelmezés alapjául szolgálóirányelv közösségi elfogadása megtörtént [80/86 Kolpinghuis Nijmegen (1987)]. Eszerint a nemzeti bíróságok értelmezési kötelezettsége szempontjából közömbös, hogy a tagállamok számára a jogharmonizációs intézkedések meghozatalára megszabott határidő lejárt-e.  

2004 április 21-i 2004/39/EK Irányelv a pénzügyi eszközök piacairól a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. tv. és 2007. december 1-től a 2007. évi CXXXVIII. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 231.§ nemzeti jogának értelmezési kötelezettségét rója a Kúriára és a tagállami magyar bíróságokra.   

2004/39/EK Irányelv 2004.04.21. került elfogadásra és 70. cikke értelmében 24 hónapon belül kellett átültetni a nemzeti jogba. Magyarország 2004.05.01. hatállyal csatlakozott az Európai Unióhoz és innen számított 2006.04.30. napjáig terhelte az implementálási kötelezettség, amelynek csak 2007. december 1-jén tett eleget. Az irányelv szövegének és céljának fényében történő jogértelmezés azonban már 2004. május 1-jétől terheli a tagállami bíróságokat függetlenül attól, hogy mikor került az irányelv átültetésre.

Irányelv 19. cikk (4) és (5) bekezdés fényében történő helyes értelmezés esetén a a tőkepiaci törvényben, azután a befektetési szolgáltatásokról szóló törvényben előírt megfelelőségi vizsgálat nem lett volna mellőzhető, mivel a deviza határidős ügylet pénzügyi eszközre vonatkozó befektetési szolgáltatást más pénzügyi termék (kölcsön) részeként kínálták és a deviza határidős ügylet önmagában is összetett pénzügyi eszköz. Az irányelv 19. cikk (9) bekezdésének hatálya kizárható, mivel a kölcsönre és a pénzügyi eszközre vonatkozó ügyfélkockázatok alapvetően eltérnek, ezért a deviza határidős ügyleti tartalom okán a megfelelőségi értékelés nélkülözhetetlen.

Irányelv 19. cikk (4) és (5) bekezdések megkerülése szerződéses következményei tagállami szabályozása a nem teljes körű implementálás hiánya folytán elmaradt, ezért arra a belső jogrend általános szabályainak semmisségre [Ptk. 200.§ (2) – jogszabályt megkerülő tilos szerződésre – vezető jogkövetkezményeit kell alkalmazni.

Magyarország-Dunaharaszti, 2014. február 20.

Tisztelettel:

dr. Kriston István

európajogi (pénzügyi) szakjogász uniós polgár

Ébredések - Segíts magadon! (Beszélgetés Makkos Alberttel)

Csatlakozz Te is a Magyar Devizahiteles KARTÁhoz! Írd alá a PETÍCIÓT!

Magyarországon 2014. év januárjára kialakult súlyos társadalmi problémaként jelentkező devizahitelezés társadalmi problémáját kezelni kívánó, a fennálló problémára megoldást kereső társadalmi civil szervezetek az egymás közötti egyre szorosabb egység létrehozása érdekében úgy döntöttek, hogy együttműködnek a közös célok megvalósítása érdekében.

A Magyar Devizahiteles KARTÁról minden információ megtekinthető itt: www.kitoresabankokkarmaibol.com

KARTA elnöke: Dr. Monostori Attila, jogász

MÉG a VÁLASZTÁSOK ELŐTT

- megfelelő tömegbázis esetén - 

a KARTA MEGKEZDI az A Z O N N A L I ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉST!

Deviza alapú hitelek gazdasági elemzése és jogi megoldási lehetőségei