2014. április 30., szerda

Ifj. Lomnici Zoltán - A Kúria kezében a devizahitelesek sorsa az EB döntése után (videó + teljes dokumentum)



Az Európai Bíróság közleménye teljes terjedelemben:

Azoknak a fogyasztóknak, akik külföldi pénznemben meghatározott kölcsönt vesznek fel, képesnek kell lenniük értékelni annak gazdasági következményeit, hogy a kölcsön visszafizetésére más árfolyamot (devizaeladási árfolyam) alkalmaznak, mint amelyet annak folyósításakor a kölcsönösszeg kiszámítására alkalmaztak (devizavételi árfolyam)

A nemzeti bíróság a szerződés felei közötti egyensúly helyreállítása és a szerződés érvényességének fenntartása céljából helyettesítheti a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely rendelkezésével

A tisztességtelen szerződéses feltételekről szóló irányelv előírja, hogy a fogyasztókra nem jelentenek kötelezettséget az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek. A szerződés elsődleges tárgyát, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelését meghatározó feltételeket illetően azonban az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számra, hogy az átültető nemzeti jogszabályukban előírják, hogy ezekre a feltételekre nem terjed ki a tisztességtelen jellegükre vonatkozó értékelés, amennyiben azok világosak és érthetőek. Az irányelvet átültető magyar jogszabályban szerepel e kizárás.

Az Európai Bíróság épülete

2008. május 29 én Kásler Á. és Káslerné Rábai H. devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A bank 14 400 000 magyar forint (HUF) (körülbelül 46 867 EUR) összegű kölcsönt nyújtott a kölcsönvevőknek.

A szerződésben kikötötték, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása e devizának a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott vételi árfolyamán történt. E feltétel alapján a kölcsön összegét 94 240,84 CHF ban határozták meg. A szerződés értelmében ugyanakkor az egyes fizetendő részletek forint összegét a bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes svájci frank eladási árfolyamon kellett meghatározni.

A Kásler házaspár megtámadta a magyar bíróságok előtt azon kikötést, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket a svájci frank eladási árfolyama alapján számolja. E feltétel tisztességtelen jellegére hivatkoztak, mivel az a kölcsön folyósításakor alkalmazott árfolyamtól eltérő árfolyam alkalmazását írja elő annak visszafizetésére.

Devizahitelek: eljött a nagy ítélet napja - kattints!

A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésre alkalmazandó átváltási árfolyamokkal kapcsolatos kikötés a szerződés elsődleges tárgyára, vagy a szolgáltatás ár/minőség viszonyára vonatkozik e. Azt is meg szeretné tudni, hogy a vitatott feltétel tekinthető e olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy az irányelv értelmében mentesülhetnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó értékelés alól. Végül a magyar bíróság azt kívánja megtudni, hogy amennyiben a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult e azt módosítani vagy kiegészíteni.

A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó feltételek tisztességtelen jellegére irányuló értékelés tilalmát szigorúan kell értelmezni, és kizárólag a szerződés alapvető szolgáltatásait megállapító feltételekre lehet alkalmazni. A Kúriának kell meghatároznia, hogy a vitatott feltétel a Kásler házaspár által kötött szerződés alapvető elemének minősül e.

A Bíróság emellett megjegyzi, hogy a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálattól nem lehet azzal az indokkal eltekinteni, hogy az említett feltétel az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozik. E feltétel ugyanis a magyar forint és a svájci frank közötti átváltási árfolyamnak a törlesztőrészletek kiszámítása céljából történő meghatározására korlátozódik, ugyanakkor nem ír elő a hitelező által nyújtandó átváltási szolgáltatást. Márpedig ilyen szolgáltatás hiányában a vételi és az eladási árfolyam közötti különbözetből eredő pénzügyi teher, amelyet a kölcsönvevőnek kell viselnie, nem tekinthető valamely szolgáltatás ellenszolgáltatásaként fizetendő díjazásnak.
Másodsorban a Bíróság rámutat arra, hogy a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó feltétel kizárólag akkor mentesül tisztességtelen jellegének értékelése alól, ha az világos és érthető.A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy e követelmény nem korlátozódik az alaki és pusztán nyelvtani szempontból érthető jellegre. Éppen ellenkezőleg, a kölcsönszerződésnek átlátható módon kell feltüntetnie a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait. A Kúriának kell így megállapítania, hogy a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és adott tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott és ésszerűen körültekintő fogyasztó nem csak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama közötti különbség fennállását, hanem képes-e értékelni is ez utóbbi árfolyam alkalmazásának a törlesztőrészletek kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait.

Végül a Bíróság megállapítja, hogy abban az esetben, ha - a jelen ügyhöz hasonlóan - a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén teljesíthetetlenné válik a szerződés, az irányelvvel nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a megtámadott feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív (engedő - a szerk.)rendelkezésével helyettesítse. E megoldás ugyanis lehetővé teszi az irányelv céljának elérését, amely többek között a felek közötti egyenlőség helyreállítására irányul, a lehető legnagyobb mértékben fenntartva ugyanakkor a szerződés egészének érvényességét.
Ha nem volna megengedett az ilyen helyettesítés, és a bíróságnak meg kellene semmisítenie a szerződést, veszélybe kerülne a megsemmisítés szankciójából eredő visszatartó erő, valamint a fogyasztóvédelemre irányuló cél. A jelen esetben a megsemmisítésnek az lenne a következménye, hogy a visszafizetendő teljes fennmaradt kölcsönösszeg esedékessé válna. Márpedig ez meghaladná a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerződéseibe.
Forrás: Hitelszövetség
Teljes dokumentum letöltése >

Kapcsolódó cikkek:

2014. április 25., péntek

2014. április 24., csütörtök

2014. április 1., kedd

Bankok felelőssége | Makkos Albert tanulmánya

A pénz kölcsönzésének legnagyobb kockázata, hogy a kölcsönfelvevő a kölcsönt nem tudja visszafizetni. A törvények és rendeletek, a házi szabályok sora írja le, hogy a pénzintézet milyen mértékű kockázatot vállalhat. Az előírások megsértése pedig szintén jogszabályi vonzatokkal jár. A kockázat miatt a kölcsönzési eljárás a kölcsönfelvevő hitelképességének vizsgálatával kezdődik. A törvény szerint:


1996. évi CXII. Törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, 2. számú melléklet az 1996. évi CXII. Törvényhez, Értelmező rendelkezések, I. Pénzügyi szolgáltatások 10.3. A hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja.


Egyéb meghatározások:

Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék.

A hitelképesség vizsgálatánál a pénzintézet döntéséről a kölcsönfelvevő a kölcsön folyósítása révén tájékozódik. Ha kölcsönt folyósítják, akkor hitelképesnek találták. A hitelképesség vizsgálatának díját pedig a kamat tartalmazza. A pénzintézet tehát egy olyan szolgáltatást végzett, amelyet a kölcsönfelvevő megfizet. A kölcsönfelvevő tehát elvárhatja, hogy az általa kifizetésre kerülő díjért a pénzintézet alapos munkát végezzen, hiszen a pénzintézeti vizsgálat mindkét fél eredményességét meghatározza.

Pénzügyekben minden embernek megvan a saját döntési kerete, amelyen belül gondolkozni tud, a pénzt be tudja osztani, és döntésének megfelelően felhasználni. Ez a keret általában a havi rendszeres jövedelem nagysága körül mozog. Emiatt van, hogy a lottónyertesek – néhány kivételtől eltekintve – relatív rövid idő alatt elköltik pénzüket, és még nehezebb helyzetben kerülnek, mint a nyeremény átvétele előtt voltak.

A kölcsönfelvevő laikus, nem ért a pénzhez. A kölcsönfelvételnél talán először döntött életében sok millió forintról, ami a döntési keretét meghaladja. Számára egy valós kontroll, hogy a pénzintézet – mint a pénzhez értő szakember – a felveendő kölcsön visszafizetését reálisnak ítéli-e meg.

Míg a kölcsönfelvevő forintot igényelt, a szerződés már a törlesztő részletet devizában, svájci frankban adta meg. Ha szóban közölték vele a svájci frank forint ellenértékét, a döntés folyamatában folyamatosan svájci frankot hallott, és annak mértékét visszafizethetőségét a sokkal kisebb szám miatt tudatilag elbagatellizálhatta.
A fenti szubjektív elemek nem mentesítik a kölcsönfelvevőt a felelősség alól, de ugyanakkor hangsúlyozzák a pénzintézet kiemelt felelősségét, amely miatt a hitelképesség vizsgálatot fokozott gondossággal kellett elvégeznie.

A hitelképesség vizsgálat elvégzésénél a pénzintézetnek figyelembe kellett vennie a kölcsönfelvevő jövedelmét, családi körülményeit, valamit megélhetési költségeit. Ezen elemek figyelembevételével is a törlesztő részlet fizetésére legfeljebb a nettó jövedelem 30-35%-át lehetett volna számításba venni. Amennyiben a pénzintézet ennél magasabb arányt
vett figyelembe, a hitelképesség vizsgálata hibás.

Különösen hibás az a pénzintézeti döntés, amikor a hitelképességet nem vizsgálva, a pusztán a fedezet értéke alapján folyósította a kölcsönt. A fedezetből a kölcsönfelvevő nem tud törleszteni! A fedezet rendeltetését tekintve váratlan esemény (pl. a kölcsönfelvevő halála) esetén biztosíték a kölcsön összegének visszafizetésére. A fedezet alapján történő kölcsönzés esetén a pénzintézet felelőssége maradéktalanul fennáll.

Ilyen eset lehet például, ha egy 100 ezer forint körüli jövedelemmel rendelkező, 3 gyerekét egyedül nevelő édesanya számára folyósít kölcsönt, amelynél nyilvánvaló, hogy a család havi jövedelme legfeljebb a megélhetést fedezi. A család hitelképtelensége, fizetésképtelensége
egyértelmű. De a folyósított kölcsön után fél évvel később egy újabb kölcsön folyósítása, kifejezetten szándékos károkozás, hiszen a pénzintézet számára egyértelmű, hogy a kölcsönfelvevő a fizetésképtelenség miatt elveszíti lakását. A hitelképesség feltételeit a pénzintézetnek saját szabályzatba kell foglalni, amelynek betartását a pénzintézeten belül két különálló szervezet ellenőrzi. Tehát a pénzintézet a lakossági kölcsönzés vonatkozásában akár nagyon gyenge kritériumokat is kialakíthat.

A pénzintézeti szabályzat azonban csak a pénzintézet belső felelősségét rendezi. A kölcsönfelvevő irányában azonban van egy külső felelőssége. Ha például egy kölcsönfelvevő részére olyan feltételekkel folyósított kölcsönt, amelynél a visszafizetés kétséges, úgy a kölcsönfelvevőt megtévesztette, amelyért akár kártérítési felelőssége is fennállhat.

A pénzintézetek a deviza alapú kölcsönök esetében is kérték a kölcsönfelvevőktől a jövedelemigazolásokat. A szerződéskötés időpontjában kiszámított fizetési kötelezettségek alapján elvégezték a hitelképesség vizsgálatot, és döntöttek a kölcsön folyósításáról.

A szerződés azonban tartalmazta, hogy a törlesztés árfolyam kockázatát a kölcsönfelvevő viseli. Ez azt jelenti, hogy ha emelkedik az árfolyam, a kölcsönfelvevőnek a törlesztő részletet a megemelkedett árfolyam szerint napi átváltási kulcs alapján kell visszafizetni. A kölcsönfelvevő tényleges fizetési kötelezettsége a megváltozott árfolyam szerint kiszámított
törlesztő részlet. A pénzintézetnek tehát a hitelképességet az árfolyam változásának figyelembe vételével kellett volna vizsgálni.

A Kúria 6/2013. számú PJE határozata szerint

„A deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére azért került sor, mert az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz. Erre csak úgy volt lehetőség, ha devizában adósodik el, ami egyben azt jelenti, hogy vállalja az árfolyamváltozás kockázatát, melynek iránya, mértéke előre nem látható, nem kiszámítható. Önmagában a múltbeli tendenciák nem alapoztak meg a jövőre vonatkozó várakozásokat, még akkor sem, ha abból esetleg az árfolyam gyengülésének tendenciájára lehetett következtetni.”

Az a kérdés, hogy a kölcsönfelvevő az alacsonyabb kamat érdekében vállalta az árfolyam kockázatot, nem mentesíti a pénzintézetet az alól a kötelezettség alól, hogy a hitelképesség vizsgálatot el kell végeznie. Kérdés azonban, hogy a devizaárfolyam változásának kockázatával a pénzintézet el tudta-e végezni a hitelképesség vizsgálatot? A Kúria 6/2013. számú PJE határozata szerint nem, hiszen „árfolyamváltozás kockázatát, melynek iránya, mértéke előre nem látható, nem kiszámítható.

A kölcsönzés kockázatvállalásával foglalkozik többek között a 244/2000. Kormányrendelet, amely meghatározza:

11. § A belső szabályzatnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

b) A lehetséges módszerek közötti választás:
1. Az intézmény által választott tőkekövetelmény számítási módszerek:

d) a devizaárfolyam kockázat megállapítására választott módszer,

A DEVIZAÁRFOLYAM KOCKÁZAT TŐKEKÖVETELMÉNYE

39. § (1) A hitelintézetnek és befektetési vállalkozásnak meg kell határoznia a devizaárfolyam kockázat fedezetének tőkekövetelményét.

(2) A devizaárfolyam kockázat tőkekövetelményének kiszámításakor a hitelintézetnek és a befektetési vállalkozásnak valamennyi devizapozícióját az e rendelet szerinti módon kell figyelembe vennie.

(3) Ha a hitelintézet és befektetési vállalkozás e rendelet szerinti nyitott devizapozíciója meghaladja a túllépések levonása előtti szavatoló tőke 2%-át, akkor a devizaárfolyam kockázat tőkekövetelménye a többlet 8%-a.

A kormányrendelet szerint tehát nem csak a devizaárfolyam változásának iránya, hanem a mértéke is becsülhető, sőt még a módszert is rögzíteni kell a pénzintézet belső szabályában.

Nem feladatom annak eldöntése, hogy a Kúria dönthetett-e egy kormányrendeletben már szabályozott kérdéssel ellentétesen? Vélelmezhető, hogy a kormányrendelet magasabb szintű jogforrás, mint a Kúria jogegységi határozata. Sőt a Kormányrendelet már 2000-ben kiadásra került, míg a Kúria jogegységi határozata csak 2013-ban született. A Kúria határozata tehát egy több mint 10 éve joggyakorlatot kíván indoklás nélkül felülírni. Így számomra, mind jogilag, mind közgazdaságilag, mind logikailag a Kúria jogegységi határozata megalapozatlannak, sőt jogellenesnek tűnik.

A kormányrendelet alapján a pénzintézet a hitelképesség vizsgálatát deviza alkalmazása esetén is el tudta volna végezni, sőt el is kellett volna végeznie! A devizaárfolyam becsült változásáról pedig a kölcsönfelvevőt tájékoztatni kellett volna, amit a következő jogszabályok írnak elő:

Ptk. 4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.

Ptk. 200. § (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó-erkölcsbe ütközik.

Ptk. 205. § (3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.

Ptk. 228. § (3) Az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis; az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait (239. §) kell alkalmazni.

Hpt. 203. § (6) Olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

Hpt. 203. § (7) A (6) bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell:

a) devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre,

A pénzintézeteknek a jogszabályok szerint is tudniuk kellett a devizaárfolyam trendjének alakulását. Törvények sora írja elő a pénzintézetek részére a kölcsönfelvevők tájékoztatási kötelezettségét. Ha a pénzintézetek a tájékoztatási kötelezettséget teljesítették volna, senki sem kötött volna deviza alapú kölcsönszerződést. A pénzintézeteknek tehát anyagi érdekük volt a kölcsönfelvevők megtévesztése.

A hitelképesség vizsgálata a kölcsönfelvevő által a kamatban fizetett díj ellenében történt.

A hitelképesség vizsgálatánál kötelező lett volna úgy eljárni, hogy a szerződésben kikötött devizaárfolyam hatását a minősítésnél figyelembe vegyék. A hamis hitelvizsgálat révén a pénzintézet a kölcsönfelvevőknek tudatosan kárt okozott.

Ptk. 339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Ptk. 355. § (1) A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.

Nem vitás, a kölcsönfelvevő kölcsönt akart felvenni. A deviza árfolyamváltozásának hatása csak a forint és a deviza alapú kölcsönök közötti különbség. A már lezárt deviza alapú szerződések esetében a kár mértéke a kölcsönfelvevő által kifizetett összeg és a forint alapú
szerződés esetén fizetendő összeg közötti különbség.

A lezáratlan szerződések esetében a szerződés forint alapú kölcsön formájában teljesíthető.

Ezeknél a szerződéseknél a pénzintézet által forintban folyósított kölcsönösszegből kiindulva kell a szerződést, mint forint alapú kölcsönt elszámolni, amely elv számos jogszabállyal és az Európai Unió bíróságának döntésével is megegyezik.

Budapest, 2014. március 31.

Makkos Albert

Megosztom itt: