A deviza alap hamis alap
Kúria nem állította, hogy az árfolyamváltozás adósra terhelése tisztességtelen, de az lehet, ha
egy átlagos fogyasztó számára elégtelen volt a tájékoztatás a következmények belátásához.
Kúria – érthetően - bírói mérlegelésre utalta ezt a kérdést. A bíróságokat a tény és a jog
érdekli. Tényfeltárás elkerülhetetlen, ám ezek mérlegelése után pedig mindenki, a politika
számára is világossá válik: az árfolyamváltozás felszámítása minden esetben tisztességtelen
illetve törvénysértő! Nem kell perek tízezreire számítani, csupán a tények alapján kiderül: a
tájékoztatás nemcsak elégtelen, hanem megtévesztő volt, ami jogtalan.
 |
| Varga István |
Téves az a tájékoztatás, mely deviza vételt, eladást mondott.
A Kúria most és a múlt decemberi határozatával - amikor kirovó pénznek nevezte a devizát
és lerovónak a forintot – megállapította, majd a Kásler perbeli ítéletével megerősítette, hogy
deviza adás-vétel nincs a kölcsönügyletekben, tisztességtelen és érvénytelen az eladási és
vételi árfolyam alkalmazása. Kúria szerint a hitelezők nem adtak kölcsön svájci frankot, nem
is vették meg azt, nem is adták el a törlesztések alkalmával. Kúria egyértelművé tette azt,
amit minden szakember tudott: a deviza alapú kölcsönökben idegen pénz nincs jelen, a deviza
átszámítás eredménye. Kérdés, jogos volt-e az átszámítás? Kúria mostani határozatából
következően nem, mert igazolt tény, hogy az ügyfelek hamis tájékoztatást kaptak. A hamis
tájékoztatás nem megfelelő tájékoztatás, azaz jogsértő. Miután ez belátható, nem kell az
adósoknak bizonyítania, mint ahogy a Kúria elvárja. Egyébként, uniós jog szerint a fogyasztó
ellenfelét terheli a bizonyítás, és ezt Kúria sem fordíthatja meg.
Tisztázzuk, minden deviza alapú kölcsönt felvevőnek azt mondták, hogy devizát kapnak, de
rögvest meg is veszik tőlük és törlesztéskor a megbízásukból vásárolnak nekik devizát. Kúria
is felismerte, ez nem történt meg – miután ezt mondja minden civil jogvédő is. Ám, ha nincs
devizavételi és eladási árfolyam, a számlakivonatok valótlanok! Az egész számlaegyenleg
téves. Egy számlakivonat nem lehet ’kicsit hamis’. Vagy igaz, vagy nem! Már a devizából
számolt kölcsönbe adott forint összege sem volt jogos mértékű. Az átszámítást un. technikai
számla rögzíti, mely egy belső nyilvántartás, amit nem lehet a laikusoknak tényleges
pénzmozgásként ’eladni’. Pedig ez történt: 1,2 millió szerződés és azok törlesztései esetében
akár 80-100 milliószor hangzott el hamis állítás és elszámolás a hitelintézeteknél. Lényeg,
hamis volt a szerződés előtti és az azt követő tájékoztatás, és hamis a kölcsön elszámolása.
Egy elszámolás nem „kicsit hamis”, nem lehet „kigyomlálni” az árfolyamrést, a többit pedig
érvényesnek tekintetni. A szerződés megkötése téves tájékoztatáson nyugszik – hamisításban
fogant, ami érvénytelenségi ok a törvény erejénél fogva, nem bírói mérlegelés kérdése. Kúria
közvetve ezt mondta ki.
A deviza adás-vételének hamis állítása kizárja azt, hogy elhangozhatott volna a csupán
átszámítás ténye. Nincs olyan szerződés, ahol kifejezetten az átszámítás került volna
rögzítésre. Amennyiben felek között el sem hangzott az átszámítás, akkor erre vonatkozó
közös szerződési akarat sincs. Akarategyezség nélkül pedig nincs polgárjogi szerződés:
a polgári jog elvei és betűje szerint a deviza alapú szerződések akarategység hiányában
is érvénytelenek. Utólag sem lehet egy bizonyítottan nem létező szerződési akaratot
belemagyarázni a szerződésekbe csak azért, hogy az árfolyamrést kivéve, tegyünk be valamit
a helyébe, ráadásul azt, amiről tárgyalás sem folyt. A jog teljes szabadságot ad a politikának a
megtévesztésen alapuló kölcsönzés tisztességes elszámolására.
Téves volt behozni a devizát akár számítással is
A polgári törvénykönyv merev szabálya szerint a kölcsönbe adott pénz az, amit rendelkezésre
bocsátanak és ez forint volt. Kölcsön esetében azt kell visszaadni, amit megkapott az adós,
a forintot. A kölcsönbe adott összeg a tartozás idején nem változhat, az esetleges inflációs
hatást a kamat kompenzálja. Kölcsön polgári jogi szabályába más ügylet nem hozható
be, ha ez történik, akkor az nem kölcsön, arra más szabály vonatkozik. A forintkölcsönt
számították át a Kúria szerint. Így tény, megjelent egy másik ügylet – pénzügyi kifejezéssel -
egy határidős devizaügylet, kockázatos pénzpiaci befektetés. Ezt biztosan nem magyarázták
el az 1,2 millió szerződés adósainak. Tehát, ha kölcsönszerződés jött létre, abba nem fér bele
további pénzügyi kockázat, amibe belefér, arról meg nem tájékoztatták az ügyfeleket. És
ekkor mindegy, mekkora az árfolyamhatás.
Téves volt előnyösnek mutatni a deviza bevonását.
A másik meghatározó megtévesztés a deviza használat előnye – melyet vizsgálhatják
a bíróságok a Kúria szerint – de ekkor a devizahasználatot alapjaiban is vizsgálni kell.
Pénzügyekben az előny számítható. Számítást az ügyfelek nem láttak - különben nyomban
elszaladtak volna. A bankok azt mondták, nincs elég forint, behoznak olcsó eurót, svájci
frankot kisebb kamattal, ezt adják kölcsön. Az alaphibákon túl a svájci frank és a forint
kamatlábának összevetése is megtévesztés volt. Az ügyfél nem kamatlábat, hanem kamatot
fizet, ha nő a vetítési alap, akkor nő a kamatszámla. Minden számítás a hitelintézetek
rendelkezésére állt, adatokkal, ábrákkal. Nem mutatták meg, hogy mekkora árfolyamnál éri el
a svájci frankra átszámított kölcsön terhe a forintkölcsönét? Nyomban látható lett volna, hogy
a forint 30-40 százalékos értékvesztésénél kiegyenlítődik változatlan kamatlábbal is. És, ha a
húsz éves futamidejű kölcsön tárgyalásakor a megelőző húsz év svájci frank-forint árfolyam
diagramját bemutatják, látható lett volna az évi átlagban 8 százalékos drágulás, az összesen
nyolcszáz (!) százalékos – hússzoros – drágulás (20 Ft/CHF-ről 160 Ft/CHF-re). Ennek láttán
senki, de senki nem kötötte volna meg e szerződéseket. Csak az a tájékoztatás megfelelő,
mely tényszerű. Ki és mikor mondta akár egyetlen ügyfélnek is, hogy négy-ötszörösét fizeti
ki a vett háza árának? Az un. historikus adatok kezelése és a partner tájékoztatása a bankok
törvénybe iktatott kötelessége. A hitelező köteles meggyőződni a visszafizetés jövedelmi
fedezetéről. Van-e az adósnak akkora bére, hogy a svájci frank többszörös drágulása esetén
törlesztőképes maradjon? Meg kell győződni a biztosíték elégséges voltáról. Vélhető-e, hogy
a biztosítéki ingatlan értéke többszörös lesz akkor, amikor a várható hitelbedőlések miatt
az árak csökkennek? (Alább látjuk a bedőlésekre folyt a felkészülés a hitelezés alatt). A
hitelintézeti törvény 70. §-a szerint prudens banki magatartás kell, a 76/A. § és a 76/B. §, a
13/D. § (1) (2) (3) bekezdései, a 203. §-ának (6) és (7) bekezdésének a) pontja, a III. melléklet
10.1 pontja, stb., mind kötelezővé teszik a kockázat feltárást és erről a tájékoztatást. Elmaradt.
Miként jelent meg deviza, ha nem vették, nem adták el?
A józanész válaszol: egy bizonyos összegű svájci frankot akárhányszor oda lehet adni
és nyomban visszavenni, akármennyi kölcsön deviza alapját képezheti egy kis összeg. A
korlátlan ismétlésből következik, hogy semmilyen deviza sem kell, elég csak hivatkozni rá,
az ügyfél úgy sem látja. Bárki előállíthat svájci frankot egy oda-vissza csere megállapodással,
amikor pénz nem is mozog, legfeljebb a kétféle kamat csekély különbözetét kell elszámolni.
Ez a kis pénz kerül a mérlegbe, a mögöttes megállapodás a mérlegen kívül marad. A bankok
egy-két napos ilyen csereügyletekkel szintetikusan állították elő a devizát mérlegen kívül
az anyabankjukkal, esetenként e céljára alapított saját társaságukkal - vagy az MNB-vel. A
trükk az, hogy a mérlegen kívüli szintetikus devizát mérlegen belüli valódi pénznek állították
be az ügyfélnek. Nem így a felügyeletnek, az MNB-nek, ők tudták mi történik. Az MNB
Szemle 2009. májusi számában Mák István és Páles Judit visszatekint: „A magyar bankok
ezt a módszert /csereügylet, swap/ széles körben alkalmazták a devizaalapú hitelkihelyezések
fedezéséhez szükséges devizalikviditás előállításához. (…) A hazai bankok az elmúlt években
a devizahitelezést nagyrészt forintforrásból finanszírozták… swap ügyletek keretében.”
A szerzők kiemelik, így árfolyamkockázat nélkül állítható elő forrás a deviza alapú
kölcsönökhöz. Tehát nincs árfolyamkockázat! Kúria szerint semmis az árfolyamrés deviza
kereskedelem hiányában, ennek analógiájára semmis az árfolyamtöbblet kockázat hiányában.
Mindenki tudott mindent.
A várható baj kezdettől fogva látható volt. A baj az, ha a nem fizető családok „megrongálják”
a bankokat. Már 2004-ben, az EK-ba lépésünkkel elszaporodó deviza alapú kölcsönzés
kezdetén az MNB és a PSZÁF negyedévenként egyeztetett a veszélyről – a bankokra nézve.
2005. október 6-án az MNB-PM-PSZÁF közös szimulációs gyakorlaton próbálta ki egy
esetleges pénzügyi összeomlás kezelését. Egy évre rá, az MNB nemzetközi konferencián
elemezte a helyzetet: „A konferencia fontos üzenete volt, hogy a hazai bankok tudatában
vannak a devizahitelezés kockázatának (…), szükséges az ügyfelek kockázati tudatosságának
erősítése.”A tudatosság erősítése elmaradt, ezt követően nőtt igazán a megtévesztés. Az MNB
éves jelentésben írta, hogy mekkora veszély a szinte kizárólagossá vált, árfolyamfedezettel
nem biztosított kis- és középvállalati, valamint háztartási deviza alapú kölcsön. Más államok
képviselői beszámoltak az ilyen ügyletek leállításáról, mi nem javítottuk az ügyfelek
tájékoztatását sem. És jött a dömping. 2007. február 21-én a második ”katasztrófavédelmi”
szimulációs gyakorlatát tartotta a hatósági trió, a „bankok biztonsága” szempontjából, és a
várható válságot (!) kezelhetőnek találták. A kezelésre 2008 végén került sor, az országgyűlés
elfogadta, hogy az állam tőkejuttatással és garanciavállalással kisegítheti a bajba jutott
bankokat – az adófizetők terhére. Mert a bankoknak az akár jogtalanul szerzendő nyereség
kiesése maga a vesztesség, a tragédia, amit a társadalom fizessen meg. Úgy tűnik még most
is itt tartunk, új bankkonszolidáció készülődik. Vagy netán végre egyszer a becsapott magyar
családokat „konszolidáljuk”, azzal, hogy lehántjuk róluk a hamisan, jogtalanul rájuk telepített
pénzszivattyúkat visszamenőleg kárpótolva őket? Vegyük észre, Kúria a magyar szabadság
napján, a Rákóczi szabadságharc kitörése évfordulóján kínálta fel a lehetőséget.
Szerző: Varga István, pénzügyi szakértő
Forrás: Magyar Nemzet - Vélemény, 2014.06.18.
