Kedves Barátaim!
A Kúria által feltett kérdések folytatása:
4. Milyen jogi lehetősége vannak a bíróságoknak arra, hogy a felek tartós jogviszonyában szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik szerződő fél lényeges jogos érdekét sértő hatását orvosolják.
A bíróság a törvények érvényesítése a feladata, és nem a szociális vagy piaci körülmények hatásának korrigálása. A jelenleg kialakult helyzet éppen arra vezethető vissza, hogy a deviza alapú szerződések sorozatos és súlyos törvénysértésekkel „működnek”. A bíróság ne a piaci folyamatok korrekciójára, hanem törvények betartatására törekedjen.
A kérdés feltevése azt a látszatot kelti, mintha a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások okozták volna az adósok lényeges érdeksérelmét. Ez nem igaz!
Mint ismeretes, 2008. közepén a magyar jegybanki alapkamat kiemelkedő nagyságot, 11,5% ért el. Ha a felek jegybanki alapkamat + 2% mértékű forint alapú szerződést kötöttek volna, befizetésük éppen annyi lett volna, mint a svájci jegybanki alapkamattal történt elszámolás melletti deviza alapú szerződés esetén. Tehát, nem a körülmények változása eredményezte a svájci frank alapú szerződések esetén a tömeges fizetésképtelenséget.
Éppen ez a helyzet teremthetné meg annak lehetőségét, hogy a deviza alapú szerződéseket minden konzekvencia nélkül leforintosítsuk. Bizonyára közgazdasági ismeretének hiánya miatt tette fel a kérdést a Kúria.
A deviza alapú kölcsönfelvevők tömeges fizetésképtelenségének oka a pénzügyi vállalkozások sorozatos szerződésszegései.
- Ha a pénzintézetek pl. svájci frank alapú szerződést kötnek, akkor nem csak a svájci frank átváltási árfolyamát, hanem annak kamatárfolyamát is alkalmazni kell, vagy egyiket sem! Nem ismerek sem jogi, sem erkölcsi alapot arra, hogy az átváltási árfolyamot alkalmazzák, de az adós számára kedvező kamatárfolyamot nem.
- A pénzintézetek jogi és anyagi hátrány nélkül megtehették, hogy a szerződésben alkalmazott deviza (pl. svájci frank) kamatának referenciaértékét a törvényi előírás (2009. évi CL törvény 62. § 1. sz. melléklete) ellenére nem tették közzé. Ezzel érték el, hogy az adósok az alkalmazott kamatot nem tudták ellenőrizni, ami lehetőséget teremtett a kamat számításával való visszaélésre.
- Esetenként, az ellenőrizhetetlenség érdekében olyan elszámolási rendszert alakítottak ki, amit a pénzintézetek maguk sem tartottak be. Felszólításra pedig úgy válaszoltak, mintha az adós tudatlan lenne, vagy arra hivatkoztak, hogy a „komputer” így számol.
- A pénzintézetek az egyoldalú szerződésmódosítást törvénytelenül úgy értelmezték, mintha külső bázisadat nélkül a szerződés ellenszolgáltatását módosítani lehetne. Ez a szándékos félreértelmezés a kamatfelár 200-300%-os jogtalan emelését eredményezte.
5. Amennyiben a deviza alapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei (érvényessé nyilvánítás, eredeti állapot helyreállítása, hatályossá nyilvánítás) közül a bíróság bármelyiket alkalmazhatja-e, illetve melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia?
A válasz a 6. ponttal együtt kerül megadásra.
6. Az egyes lehetséges érvénytelenségi okok az egész szerződés érvénytelenségét, avagy részleges érvénytelenséget (az adott szerződési feltétel érvénytelenségét) eredményezik-e? Hogyan vonhatók le a részleges érvénytelenség jogkövetkezményei?
A helyes döntés meghozatalának van egy előkérdése.
Az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény az érvénytelenség jogkövetkezményeiről került kiadásra, amit jelen kérdés tárgyalásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. A vélemény 4. pontja az alábbiakat tartalmazza:
4. Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást és erre képes is.
A kölcsönfelvevő észlelve a szerződés érvénytelenségét anyagilag nincs abba a helyzetben, hogy az 1/2010 PK vélemény feltételét betartva keresetet indíthasson. Az 1/2010 PK vélemény tehát eleve egyoldalú – pénzintézeti párti – jogviszonyt alakít ki és az érvénytelenség által jog- és anyagi hátrányba került kölcsönfelvevő jogérvényesítési lehetőségét kizárja. Különösen igaz ez a megállapítás, ha a felek közötti aszimmetriát is figyelembe vesszük. A pénzintézeti rendelkezik azzal a tudással, amivel a szerződést meg tudja írni, a szerződés jogszerűségét biztosítani tudja, és így a jogsértést el tudja követni. Csak a pénzintézet képes jogsértést elkövetni! Csak a pénzintézetnek lehet haszna a jogsértésből. A pénzintézetnek az 1/2010 PK vélemény alapján érvénytelenség elkövetése esetén nincs jogi és anyagi kockázata (indoklás lentebb), így a mind több és mind súlyosabb visszaélés elkövetésében érdekelt. A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről kimondja, hogy „a fogyasztónak egyenértékű védelemben kell részesülnie akár szóban, akár írásban kötötték meg a szerződést”, ami az 1/2010 PK alkalmazása esetén nem valósul meg. Nem kétséges, hogy az 1/2010 PK vélemény tisztességtelen és így a deviza alapú kölcsönök rendezésénél nem szabadna figyelembe venni!
A kölcsönfelvevő a szerződésben aláírta saját fizetőképességét, a törlesztő részlet összegének megfelelő forintfizetés formájában. Ez várható el a kölcsönfelvevőtől. Az ennél magasabb összeg megfizetésére vonatkozó kötelezés a joggal való visszaélést jelenti.
Pp. 217. § (1) A határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint tizenöt napos határidőt kell szabni.
(2) A bíróság tizenöt napnál rövidebb, illetőleg hosszabb teljesítési határidőt is megállapíthat, ha ez a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére való tekintettel indokoltnak mutatkozik. A teljesítési határidő megállapításánál figyelembe kell venni a feleknek a per vitelében megnyilvánult jó- vagy rosszhiszeműségét is.
(3) A bíróság a kötelezettségnek részletekben való teljesítését is elrendelheti. Kivételes esetekben a határozat jogerőre emelkedése után az első fokon eljárt bíróság a részletekben való teljesítést, illetőleg a részletekben való teljesítés módosítását bármelyik fél erre irányuló indokolt kérelme alapján - az ellenérdekű fél meghallgatása után - végzésben engedélyezheti. A bíróság e végzését tárgyaláson kívül hozza meg, de határozathozatal előtt a másik felet köteles meghallgatni (113. §). Részletekben való teljesítés engedélyezése esetében a bíróság azt is kimondhatja, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetében az egész tartozás esedékessé válik.
A Pp. 217. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza „a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére” szerint a teljesítési határidő meghosszabbításának lehetőségét.
Sőt „A bíróság a kötelezettségnek részletekben való teljesítését is elrendelheti.” Mivel csak a pénzintézet a jogsértő, a kölcsönfelvevő teljesítési kötelezettségét az eredeti szerződésben meghatározott mértékű részletfizetéssel kellett volna a Kúriának elrendelni! Miután a kölcsönfelvevő ezen idő alatt használja a pénzintézet pénzét, a részletfizetés mértékére vonatkozó jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatteher megítélése indokolt.
Ebben az esetben nem részrehajló a Kúria!
*
A Kúria az árfolyamrés vonatkozásában már kimondta a deviza alapú szerződések semmisségét. Az árfolyamrésen túl azonban számos semmisségi elem van még a deviza alapú szerződésekben. (Pl. a tájékoztatási kötelezettség nem teljesítése, egyetlen érvényes megfogalmazás sincs a deviza meghatározására, valamint a szerződés deviza megfogalmazása ellenére nem a deviza került folyósításra.) A semmisségi elemek áttekintése mutatja, hogy minden semmiségi elem a deviza alkalmazásával függ össze.
Amennyiben a deviza alap a kölcsönszerződésekből kiemelésre kerülne, azaz a deviza alap vonatkozásában a Kúria kimondaná a részleges semmisséget, a szerződés teljesíthető lenne.
Ptk. 239. § (1) A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.
(2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.
A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, 6. cikk (1) kimondja, hogy „ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”
A részleges semmiség alkalmazását indokolják még az alábbiak:
Az 1/2010 PK vélemény tisztességtelensége nem tárgya a Kúria ítéletének.
Nem kell a feleknek új szerződést kötni, ami hatalmas leterhelést és költséget jelent.
A részleges semmisség fenntartása esetén egyik fél sem kerül hátrányos helyzetbe.
A kölcsönfelvevők befizetése a pénzintézeteknek megvan. Így csak a devizaelem kiemelése szükséges az új helyzet elszámolásához, ami minimális szoftver munkával elintézhető.
A kölcsönfelvevő minden befizetése elszámolásra kerül.
A pénzintézetnek nincsen vesztesége, hiszen annyi bevétele van, mintha egy forint kölcsönt nyújtott volna.
NINCS BANKI VESZTESÉG, A KORMÁNYNAK NEM KELL BEAVATKOZNI.
Meg kell jegyezni, hogy nem találok olyan érvet, amely a részleges semmiség alkalmazása ellen szólna.
7. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményeinek (csak akkor, ha az adós fogyasztó maga is ki tudja számolni, hogy a kamat, a költség és a díj milyen arányú emelését tették lehetővé az időközben bekövetkezett változások, avagy elégséges, ha maga az oklista átlátható és az egyoldalú szerződésmódosítások körében vizsgálható, hogy a módosításra a ténylegesség, az arányosság és szimmetria elvének betartásával került-e sor)?
A deviza alapú kölcsönök megjelenés előtt már 20 évvel a BH 1995.414 tisztázta:
„Természetszerűleg nincsen annak jogi akadálya, hogy bármelyik fél előzetes hozzájárulását adja a szerződés jövőbeli módosításához - úgy az ár, mint a díj tekintetében -, ennek érvényességéhez viszont az szükséges, hogy a felek megállapodjanak abban, hogy milyen körülmények megváltozása milyen vonatkozásban, illetve milyen mértékben szolgálhat a szerződésmódosítás alapjául anélkül, hogy a másik fél részéről újabb jognyilatkozatra lenne szükség. A polgári jogi jogviszony természetére figyelemmel az ellenérdekű fél egyoldalú nyilatkozatra való felhatalmazása csak ilyen feltételek mellett lehet érvényes.” … „A szerződésekbe vetett bizalom szenvedne súlyos sérelmet, ha az alacsony díjtétel mellett és erre tekintettel létrejött szerződésben kikötött díjat a jogosult akár többszörösére is felemelhetné anélkül, hogy az emelés feltételeiben az ellenérdekű féllel előzetesen megegyezne. Egyértelmű, hogy amennyiben a díj jövőbeli emelésének feltételei, körülményei, mértéke a másik szerződő fél előtt ismeretesek és ezek tudomásulvételével járul hozzá a szerződés jövőbeli módosításához, ez esetben az alperesi bank részéről valóban elegendő lenne a felperes értesítése a díj módosítására okot adó körülmények bekövetkezéséről és az ehhez igazodó díj módosításáról. Ennek hiányában viszont a szerződés az alperes részéről egyoldalúan nem módosítható”
A megfogalmazás egyértelmű. Elképzelhetetlen egy olyan rendszer, ami nem ellenőrizhető. Ilyen megoldás ellentétes a Ptk. 201. §-val, amelynek a magyarázat „nem kizárólag ellenértéket, hanem megfelelő mértékű ellenértéket kíván meg” határoz meg feltételnek. Az egyoldalú kamatemelés éppen azt segíti elő, hogy a szerződés idején a megfelelő mértékű ellenérték elve fennmaradjon.
Éppen a deviza alapú kölcsönzés bizonyította, hogy a pénzintézetek a szubjektív alapon emelték a kamatot.
Egy bank a szerződéskötés napján érvényes LIBOR értéket megállapította, és ezt követően minden számlalevelébe beírta. Ez volt a számlalevélnél a bázisérték. A szerződéskötés után néhány hónappal a bank úgy döntött, hogy a szerződéskötés időpontjában érvényes LIBOR értéket felemeli. Ez egy köztörvényes csalás!
Hogyan lehetne bizalmi elvre építeni egy kapcsolatot, amikor egyes pénzintézetek természetesnek tartják a csalást? Miért vitatható még mindig, hogy a referencia értékeket és a számítási módot a pénzintézetnek meg kell adni? Sajnos az ellenőrizhetetlenség érdekében a törvényben előírt deviza referenciakamat értékét a mai napig sem hozták nyilvánosságra.
A Kúria kérdése az egész világon elfogadott jogi és a közgazdasági elvek megkérdőjelezése, és úgy tűnik, hogy a már meglévő törvények, határozatok sorát kívánja figyelmen kívül hagyni. Felvetődik a kérdés, hogy a Kúria az 1/2010 PK véleményhez hasonló, a pénzintézetek visszaéléseit elfedő ítéletet kíván hozni. Ez ellen csak maximálisan tiltakozni lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése