Nevét elhallgatni kérő piaci információk szerint sokkal nagyobb, több tízmilliárdos büntetésről volt szó eleinte a BankAdat adatbázis kartelle kapcsán. Ha innen nézzük, nem is akkora a 4 milliárdos bírság, amely kapcsán a GHV összesen 33 bankot és pénzügyi intézetet nevesített.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bankok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bankok. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. február 8., hétfő
2015. március 30., hétfő
Mit csinálj, ha megkapod bankodtól az elszámolást?
Azonnal kérd a "részletes elszámolást", amit nem adnak ki automatikusan. Ezt a kérelem beérkezésétől számított 5 napon belül kell teljesítenie kell a banknak:
MINTALEVÉL
Fontos:Tértivevénnyel küldje!
"Bank neve:
címe:tárgy: részletes elszámolás kérésKölcsönszerződés száma:
Tisztelt Bank!
Hivatkozással ... napon kelt és .... napon átvett fenti számú kölcsönszerződéssel összefüggő elszámolásukra, az alábbi kérelmet nyújtom be Önöknek:
Az 58/2014. MNB rendelet 2.§. (8) bekezdése alapján kérem, hogy az elszámolás számszaki ellenőrzéséhez szükséges teljes körű levezetést az adatok beazonosítását és értelmezését is lehetővé tevő formátumban, valamint az elszámolás során figyelembe vett valamennyi adatot e kérelem beérkezésétől számított 5 munkanapon belül számomra elküldeni szíveskedjenek.
Dátum:
Adósneve,aláírása
Levelezési cím:..."
Dr. Várhelyi Tamás ügyvéd, aki eddig számos perben sikerrel védte a devizahitel károsultakat az alábbi oldal alapos áttanulmányozását javasolja:
https://felugyelet.mnb.hu/intezmenyeknek/elszamolas_forintositas/GYIK.html
Kapcsolódó bejegyzés itt >
https://felugyelet.mnb.hu/intezmenyeknek/elszamolas_forintositas/GYIK.html
 |
| Klikk a képre! |
2015. január 9., péntek
Figyelem! Egy újabb banki trükk...
Veszélyes vizekre evezett a KH Bank (állítólag az Erste bank is küldött hasonló levelet) akkor, amikor az adatbekéréssel meg akarja úszni a tisztességtelen kamatemelésekre vonatkozó visszatérítési kötelezettségét úgy, hogy át akarja értékelni a lakossági szerződéseket nem fogyasztási típusú szerződésekre!!!
A KH Bank a napokban kiküldött egy adategyeztetésről szóló levelet. A levélben először a visszatérítéséről tesz említést , majd ezt követően olyan kérdéseket tesz fel, amiből könnyen azt a konzekvenciát fogja levonni, hogy a kölcsön nem fogyasztói szerződés. (Természetesen nem, hanem valójában vegyes határidős befektetési ügylet, melynek tényét a bank elhallgatta a fogyasztó elől, és amelyre a fogyasztónak a szerződés megkötés pillanatában a szerződéses akarata nem terjedt ki. szerk.)
A kért adatok egyébként kifejezetten arra vonatkoznak, hogy az ügyfélnek és a szerződésben szereplő többi személynek van-e bármilyen vállalkozása a megjelölt fedezeten bejelentve. Ez nem csak azt a veszélyt jelenti, hogy nem kapja meg a törvényben meghatározott visszatérítést, de azt is jelentheti, hogy a későbbiekben a fogyasztókra vonatkozó törvényi hivatkozásokat sem használhatja egy perben !!
Nem kell tehát semmiféle adatot megadni, erre senki és semmi kötelezettséget nem támaszt . Viszont ennek a levélnek az alapján nagyon szívesen feljelenteném az MNB-nél ezt a bankot. Aki szinten így gondolkodik és érintett ebben a konkrét esetben az jelezze!
Forrás: civilkontroll.com, Barabás Gyula, pénzügyi fogyasztóvédelem
Minta levél
Egy válasz a fenti levélre:
2014. december 30., kedd
Mit tudott Izland, amit mi nem? ....Vagy mit szabadott Izlandnak, amit Magyarországnak nem? (+videó)
Nem friss hír, de nagyon aktuális. Lehetséges, ha nem az egyetlen alternatíva Magyarországnak is. Vannak erőforrásaink (pl. geotermikus energia, kiváló éghajlat, gyógyvizek, találmányok....stb.), vannak talentumaink, csak használni kellene őket.
"A hír: Izlandon (2009-ban, szerk.) forradalom zajlott le, amely megváltoztatott mindent. Leváltotta a kormányt, átalakította az alkotmányt. E forradalom egy csapásra Izlandot tette a Föld egyik legélhetőbb, legkulturáltabb, legnyugodtabb országává. A mainstream média felsőbb utasításra mélyen hallgatott, és hallgat az esetről.
Ez volna a hír, nézzünk a mélyére!
Az úgynevezett mainstream média a média „fősodra”, a médiának legelterjedtebb, legtöbbek által olvasott, hallgatott, nézett osztálya. A nagyobb, jegyzett tévécsatornák hírműsorai, a neves lapok, a tekintélyes hallgatottsággal bíró rádióadók mind a mainstream médiához tartoznak.
Az úgynevezett fejlett világ bevett napirendje szerint az emberek naponta legalább egyszer, sok esetben kétszer vagy még több alkalommal, rácsatlakoznak a mainstream médiára, és híreket szívnak magukba. Ezek a hírek alakítják világlátásukat, vezérlik gondolataikat, katalizátorként működnek érzelmeikben. Így alakul ki, így alakítják ki azt, amit „közhangulat” néven emlegetnek.
Ezen a bolygón, emberek milliárdjai tekintik a mainstream médiát érzékszervnek, mi több, legfőbb, minden más érzékszervüket felülírni képes, első számú érzékszervnek.
Vajon mekkora hatalmat jelent a mainstream média birtoklása? Mekkora hatalom milliárdok világlátását és érzelemvilágát irányítani? A válasz léptékét, horderejét, nehéz emberi ésszel felérni.
Ha valaki egy kicsit tudatosabban nézi a hírműsorokat, igen rövid idő után felmerülhet benne a gondolat, hogy vajon miért épp ezek a hírek? Miért kell ezeket a híreket mindenkinek tudnia? Miért tartoznak ezek a hírek mindenkire? Biztos, hogy a Földön nem történt semmi ezeknél fontosabb?
A híreket gondosan válogatják, precíz kritériumok alapján szűrik, így a médián nevelkedő tömegek világszemléletében mérhetetlen információhiányok találhatók. Évtizedekre visszamenően pontosan kimutatható, hogy a mainstream média milyen eseményeket rekesztett ki és hallgatott agyon. Fontos eseményeket. Némelyik fontossága felülmúlta az összes mainstream hír fontosságát.
Izland sok szempontból figyelemre méltó ország.
A kiterjedt genetikai vizsgálatok szerint a sziget lakossága viking és kelta ősökre vezethető vissza. A nemek más és más irányból érkeztek a szigetre: a férfiak ősei vikingek voltak, a nők ősei kelták.
Kultúrájuk rendkívül irodalmi alapú, a nyelv alig változott az elmúlt évszázadokban, így ma is könnyedén olvassák és értik a sok száz évvel ezelőtti szövegeket.
Izland Skócia és Grönland között helyezkedik el. Apró sziget csupán, alig háromszázezer lakossal, fekvése révén azonban világhatalmi figyelmet élvez. Saját fegyveres ereje nincs, mégis az alapítók közt vált tagjává az ENSZ-nek és a NATO-nak.
Itt található a bolygó legrégibb működő parlamentje. Ebben az országban választottak a világon először nőt miniszterelnöknek. Államformája elnöki köztársaság. Az életszínvonal magas.
2008-ban Izland csődbe ment. Az ország pénzneme elértéktelenedett. Mindez a lakosság lázadásához, és forradalomhoz vezetett. A kormánynak távoznia kellett, az alkotmányt módosították.
Az államadósság törlesztését leállították és elvetették, mondván, hogy az adósság a nép feje felett meghozott, hibás politikai döntések következménye, amiért a politikusoké a felelősség, nem a népé. Az új alkotmányba bekerült egy paragrafus, mely szerint a nemzeti politika főszereplője a polgár, nem a politikus. Szavazást írtak ki az államadósság nép általi visszafizetéséről: a szavazók 93 százaléka elutasította a fizetést.
Izlandon polgári forradalom zajlott le, amely megdöntötte a kormányt, és új alapokra helyezte az alkotmányt. E forradalom során nem folyt vér, a hibákat elkövető politikusoknak a karrierje ért véget, nem az élete. A felelősöket jogi vizsgálat és ítélet várta: néhány politikust, bankárt és menedzsert bebörtönöztek, többeket kiutasítottak az országból. Izland talpra állt, gazdaságilag megerősödött.
Az izlandi forradalom tabu a mainstream médiában. Valakiknek nem tetszik. Valakik el akarják velünk hitetni, hogy a változás veszélyes, rossz, és túl nagy az ár; hogy a változáshoz vérnek kell folynia, fegyverropogás és sikolyok szolgáltatják a zenét, és végül mindenki azt mondja majd, hogy nem érte meg.
De a hírek nem tények, hanem közlemények. A média nem érzékszerv. A valóság egészen más."
(forrás: Julius Andan / Brooks Kiadó)
Ajánlott olvasmány a szerzőtől: Világ a színfalak mögött (szabadon terjeszthető a szerző engedélyével)
2014. december 4., csütörtök
Dr. Várhelyi Tamás már 2011-ben megírta... (A rejtélyes svájci frank nyomában)
A hazai bankok arra hivatkozással emelnek folyamatosan a „deviza alapú” hitelek kamatain, illetve azért kérik a mindenkor aktuális deviza-árfolyam szerint kiszámított részleteket, mert arra hivatkoznak, hogy az általuk kihelyezett hitelek forrását nekik a nemzetközi pénzpiacon kell beszerezniük, és devizában kell törleszteniük.
 |
| Dr. Várhelyi Tamás, ügyvéd |
Alább részletesen kifejtem, hogy miért jutottam a fenti megállapításra.
1.) A bankok hozzájárultak az árfolyam rögzítés bevezetéséhez. Mint ismeretes, az adósok szerződésmódosítás útján 2015.-ig rögzíthetik a svájci frank és az euro árfolyamát. A rögzített árfolyam és a tényleges árfolyam közötti különbözet pedig egy külön számlán halmozódik, melyet az adós a türelmi időszak után köteles a banknak visszafizetni. Amennyiben igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék, kézzel-lábbal tiltakoztak volna az árfolyamrögzítés ellen, hiszen akkor nekik kellett volna „saját zsebből” kipótolni az ügyfelek által fizetett törlesztés és a valós árfolyam közötti különbözetet. Nem tartom valószínűnek, hogy a hazai bankok ekkora áldozatot vállalnának az ügyfelekért.
2.) A kereskedelmi bankok kínálatában egyaránt szerepelt a svájci frank, az euro és a japán jen alapú hitel. Honnan tudták a bankok, hogy milyen arányban kell az egyes deviza forrásokat beszerezni? Valóban kizárólag svájci frankot vásároltak a svájci frank alapú hitelek finanszírozásához? Ez utólag követhetetlen, hiszen az ügyfél már csak forintot lát, a frank csupán papíron létezik. Jogosan kéri-e a bank a svájci frank árfolyama szerint a törlesztést, ha a forrást egyébként pl. euroban szerezte be? Tudja-e igazolni a bank, hogy egy konkrét ügyfél hitelét milyen forrásból folyósította?
3.) Az ügyfél nem törlesztheti devizában a tartozását. Ha igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék, elfogadnának az ügyfelektől devizát is, hiszen akkor nem kell vásárolniuk. Ezzel szemben, ha az ügyfél befárad a bankjába és közli, hogy svájci frankhoz jutott és szeretne törleszteni, a bank a frankot vételi árfolyamon átváltja forintra, majd eladási árfolyamon visszaváltja frankra és ezt számolja el törlesztésként. A szerződések éppen ezért tartalmazzák azt a kitételt, hogy az ügyfél minden esetben forintban köteles törleszteni, nehogy valaki megfossza a bankot a jól megérdemelt hasznától.
4.) A szerződések – természetesen díj ellenében – a futamidő alatt átdolgozhatóak más devizanemre vagy forint alapúra. Ha igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék, természetesen nem tennék lehetővé, hogy az ügyfél forint alapúra módosítsa a szerződését, hiszen akkor az azt követő árfolyamváltozás kizárólag a bank kockázata lenne.
5.) Az összes hazai bank vállalkozások számára kidolgozott ajánlatában megtalálható az úgy nevezett „multicurrency”, magyarul „többdevizás hitel” Ez azt jelenti, hogy az ügyfél a hitel futamideje alatt bármikor megváltozathatja az elszámolás devizanemét. Akár hetente is. Ha igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék, természetesen nem tennék lehetővé ezt a fajta szerződést, hiszen nem tudják előre, hogy az ügyfelek milyen devizában kívánják nyilvántartani a hitelüket, tehát nyilvánvaló, hogy a bank nem abban a devizában szerzi be a forrást, amiben a hitelt nyilvántartja. Ez a fajta banki termék egyértelműen mutatja, hogy ahhoz a devizához, amelyben a bank az adósságot nyilvántartja, sem az ügyfélnek sem a banknak, sem az adósságnak semmi köze.
6.) A bankok, mint minden vállalkozás, közzéteszik éves beszámolójukat. Ezen beszámolók, a mérlegek, bárki számára szabadon hozzáférhetőek.
Ebből látszik, hogy milyen követelései és milyen kötelezettségei vannak az adott vállalkozásnak, jelen esetben banknak. A mérlegekben nyoma sincsen a nagy összegű, külföldről beszerzett forrásoknak. A bankok hitelállománya nagyságrendileg megegyezik a betétállománnyal, tehát nem igaz, hogy kizárólag külső forrásból finanszírozzák a hitelkihelyezéseket. Ha igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék, akkor ennek a beszámolóban meg kellene jelennie. Bármelyik bank beszámolóját áttekintve láthatjuk, hogy nincsenek a kihelyezett hitelek nagyságrendjét elérő kötelezettségek más pénzintézetek felé. A bankok kommunikációja szerint ma, Magyarországon a bankokban egyetlen fillér lekötött betét, folyószámla nincsen, hiszen a bankoknak hitelt kell felvennie ahhoz, hogy hitelt helyezzen ki, amelyeket kizárólag a befolyt törlesztőrészletekből tud visszafizetni. Ez nyilvánvalóan nem igaz.
7.) A kölcsönszerződések kivétel nélkül ingatlanfedezet mellett jöttek létre. Ez a fedezet biztosítja a banknak, hogy akkor is a pénzéhez jut, ha az adós nem fizet. Ez az oka annak, hogy a bankok kizárólag a jelzálogfedezet értékének meghatározott részéig folyósítottak hitelt. Például, ha egy 10.000.000.- forint értékű lakás a fedezet, a bank legfeljebb 6.000.000.- forint összegű hitelkérelmet fogadott be. A szerződések rögzítik, hogy ha a fedezet értéke lecsökken, a bank jogosult pótfedezet bevonását kezdeményezni vagy a szerződést felmondani. Ez logikus, hiszen, ha csökken a biztosíték értéke, a bank kielégítése veszélybe kerül. A svájci frank árfolyamának emelkedése miatt az adósok fennálló adóssága akár a duplájára is emelkedhetett. Fenti példánknál maradva, a felvett 6.000.000.- forint hitel mára akár 14.000.000.- forintra is emelkedhetett, azonban a fedezetül lekötött lakás értéke továbbra is 10.000.000.- forint vagy kevesebb. Ha igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék, azonnal pótfedezet bevonására szólítanák fel az adósokat, hiszen követelésük jelentős részére semmiféle fedezet nem áll rendelkezésre. Ebből egyértelműen következik, hogy a bankok azért fogadják el továbbra is az eredeti fedezetet, mert kizárólag az eredetileg folyósított hitelösszeg biztosítása áll érdekükben, nem pedig a kétszeresére duzzadt tartozásé. Ebből is látszik, hogy a svájci franknak semmi köze a szerződéshez.
Székesfehérvár, 2011. augusztus 22.
dr. Várhelyi Tamás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)