A tőkekorrekcióról senki nem beszél és a bankok is hallgatnak!
Alulírott Járvás Éva magyar állampolgár, állampolgári alkotmányos jogommal élve és alkotmányosi kötelességemnek eleget téve kérem Dr. Áder János köztársasági elnök urat, s ezzel egyben felszólítom a Magyar Országgyűlést, hogy azonnali hatállyal érvénytelenítse a 2014. évi LXXVII törvényt az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről.
Ezzel egy időben a Magyar Országgyűlést szólítsa fel, hogy alkosson törvényt arról, hogy a deviza nyilvántartású kölcsönök okán egymagánjogi kereskedelmi bank se kezdeményezhessen végrehajtási illetve behajtási eljárást ügyfeleikkel szemben és a folyamatban lévő jogalap nélküli végrehajtások és behajtások megszüntetésre kerüljenek.
Utasítsa a kormányt arra, hogy dolgozza ki a magánjogi kereskedelmi bankok által meglopott lakosság kárpótlását, mivel ez a nagyméretű bűncselekmény nem jöhetett volna létre az kormány cinkos együttműködése nélkül.
Kérem tegyen feljelentést a legfőbb nyomozati hatóságnál és indítványozzon hatékony nyomozást a bűncselekményért felelős személyek megállítására.
Indoklás
A 2014. évi LXXVII törvénnyel a Magyar Országgyűlés egy véghez vitt bűncselekményt foglalt törvénybe, ami önmagában is érvényteleníti ezt a törvényt. Érvényességét erőszakkal a társadalomra terhelni a bűn folytatólagos elkövetésével egyenlő.
A bűncselekményt a magánjogi kereskedelmi bankok egymással szövetkezve és egységesen végrehajtva a lakosság kifosztására sikkasztással követték el. Visszaéltek a lakosság bizalmával és a gyenge pénzügyi felügyelet dilettantizmusával. Remélhetőleg nem szándékos együttműködésről van szó.
A magánjogi kereskedelmi bankok sikkasztása a deviza nyilvántartású kölcsönszerződések megszegésére épül, mely cselekedet okiratilag bizonyítható. A bizonyító erejű okiratok a deviza nyilvántartású kölcsönszerződések, az ügyfelek folyószámla kivonatai, kölcsönszerződésekhez kapcsolható kölcsöntőke nyilvántartás és az ügyfeleknek megküldött elszámló levél.
Bizonyítható, hogy a magánjogi kereskedelmi bankok a szerződéskötés pillanatától szerződésszegést követtek el, mivel nem teljesítették a szerződésekből rájuk eső kötelezettségüket.
„devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztett” kikötésből a forintban folyósítás nem teljesen történt meg. A külföldi deviza árfolyamához igazított tőkekorrekciót a futamidő alatt nem elég egy nyilvántartásban feltüntetni, hanem azt az ügyfél rendelkezésére kellett volna bocsájtani. Csak a rendelkezésre bocsájtással válik a kölcsön részévé és csak ebben az esetben keletkeztet fizetési kötelezettséget, melyet a megemelt törlesztőrészlet követelésével a bankok realizáltak is. Szolgáltatás nélkül szedtek be ellenszolgáltatást, mivel a megemelt, de rendelkezésre nem bocsájtott kölcsöntőke részre is szedték a kamatokat.
Hivatkozás: Kúria 6/2013 PJE szerint és a kölcsönszerződések szerint is: “külföldi devizában nyilvántartott de forintban folyósított és forintban törlesztett”
Ebből a szerződéses kikötésből csak a törlesztések valósultak meg, de a rendelkezésre bocsájtás csak részben.
A bankok értékállóság biztosítása érdekében egy állandó változó értéket építettek be a szerződésekbe és a külföldi devizához kötötték annak teljesítését. A teljesítés azonban mindkét szerződő féltől alappal elvárható.
A futamidő alatt, a havi törlesztőrészletek kiszámításánál a bank korrigálta a törlesztőrészletet a külföldi deviza árfolyamváltozására hivatkozva, ugyanekkor neki korrigálnia kellett volna a kölcsöntőke részt is folyósítással. A bank csak akkor számíthatott volna fel megemelt pénzhasználati díjat, azaz megemelt kamatot és követelhette volna a megemelt törlesztőrészlet fizetését az ügyféltől, ha a tőkeemelést előtte az ügyfél rendelkezésére bocsájtotta volna. A megemelt törlesztőrészlet kiszámításához szükségszerűen el kellett végezni a tőkekorrekciót. Ehhez a külföldi devizában nyilvántartott kölcsöntőkét forintra számította át. Az átszámítás még nem keletkeztet fizetési kötelezettséget. Egy nyilvántartás nem kölcsön. A tőkekorrekció az adós folyószámláján történő megjelenéssel vált volna kölcsönné, ami törlesztére kerülhet. Akkor vált volna a követelés részévé, ha a bank elvégzi a forint tőke korrekcióját folyósítással, azaz rendelkezésre bocsájtással. Ezt nem tette meg.
Helytelen és elutasítom azt a banki védekező hozzáállást, hogy a kölcsöntőke nem került forintosításra az egyes törlesztőrészletek megállapításakor, mert ha úgy lett volna is szerződésszegésnek minősül, mivel az ügyfeleknek a bank forintkölcsönt folyósított. A folyósított forintkölcsön törlesztőrészletét a forint kölcsöntőke alapján számíthatja csak ki. Egy forintkölcsön tőkerészét nem számíthatja úgy ki, mintha devizakölcsön lenne. Az értékállósági kikötés nem a tőkéhez, hanem csak a termék árához, azaz a kamathoz kapcsolható fogalom. Gyakorlatilag a forint kölcsöntőke a futamidő alatt nem változhatott volna. De mivel változtatta a bank a forint kölcsöntőke összegét is, ezért az az ügyfél rendelkezésére is kellett volna bocsájtania. Ez a rendelkezésre bocsájtás a tőkekorrekciók alkalmával nem történt meg.
Hivatkozás: Kölcsön: “Ptk. 523 § (1) “Kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsájtani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.”
Kölcsönszerződés az Hpt. Szerint “pénzösszeg rendelkezésre bocsájtása a hitelintézet részéről, melyet az adós a szerződésben megállapított időpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni.” Az adósok teljesítették a rájuk eső törlesztési kötelezettséget (tőke + kamat + költségek), a bankok nem teljesítették a rájuk eső tőkekorrekció rendelkezésre bocsájtását.
Mivel a bankok elmulasztották ezt a korrekciót a gyakorlatban teljesíteni, ezért alaptalanul és jogtalanul éltek az árfolyamkockázat adósra terhelésével a törlesztőrészletekben. Ez nem mond ellent a Kúria azon megállapításának, hogy az árfolyamkockázatot az adósnak kell viselni, mert ez csak teljesített szolgáltatásra érvényes. A Kúria kimondta ugyan, hogy az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósnak kell viselni, de nem tért ki a tőkekorrekció kérdésére. Bizonyára azért, mert erről még senki nem kérdezte.
Sajnálatos, hogy sem a kormányban, sem a parlamentben nincs egy olyan szakember akinek ez feltűnt volna a törvény előkészítése során, a civil jogvédőkkel meg nem hajladó tárgyalni a kormány.
A Kúria nem tért ki a tőkekorrekció kérdésére, nem részletezte, hogy a kölcsön elemeire hogyan hat az árfolyam le vagy felfele mozgása. Az, hogy az árfolyamkockázatot teljes egészében az adós viseli, nem jelenti azt, hogy a bank felmentést kap a törvényileg előírt kötelezettsége alól.
Egy magánjogi társaság profitszerző szerződéses kikötése nem írja felül a hatályos törvényeket. Mivel a bankok a szerződések teljesítését külföldi devizához kötötték, ezért egy állandóan változó elemet építettek a biankó kölcsönszerződésekbe, ami a külföldi deviza árfolyama. Ez a változó mindkét oldalon változásokat eredményez és kötelezettségeket ró mindkét szerződő félre, tehát mindkét szerződő félnek a maga oldalán kell a teljesítést megtennie a változó függvényében. A Ptk, Hpt és a számviteli egyensúly is megkívánja a tőkekorrekciót és annak következményeit viselni rendeli mindkét oldalon. Az ügyfél vállalja az ebből eredő törlesztőrészlet növekedést, a banknak pedig folyósítania kell a korrigált tőkerészt minimum kamatperiódusonkénti elszámolásban.
Ennek értelmében a helyes eljárás az lett volna, hogy a bank rendelkezésre bocsájtja a tőkekülönbözetet, az adós pedig viseli a korrigált tőkének megfelelő törlesztési és kamatterheket. Az adósok teljesítették a vállalt kötelezettségüket a bankok pedig nem. Minden baj ebből a banki nem teljesítésből származtatható. Ezzel a bankok jogtalan haszonhoz jutottak az adósok kárára. Szolgáltatás nélkül számítottak fel ellenszolgáltatást, konkrétan a nem folyósított kölcsöntőke részre is számítottak pénzhasználati díjat, azaz kamatot és a nem folyósított megemelt kölcsöntőkét is törleszteni követelték.
Ezzel a magatartással a bankok szerződésszegést követtek el, jogalap nélküli haszonszerzés céljából.
Nem fogadható el az a banki védekezés, hogy a tőkekorrekció nem szerepel nevesítve a szerződésekben, mivel a szerződéseknek és annak teljesítésének a hatályos törvényeknek meg kell felelniük. Egy magánjogi banki biankó szerződés nem írhatja felül a hatályos jogszabályokat.
Minden ügyfél joggal értelmezte úgy a szerződését, hogy ha ő teljesíti az abban foglaltakat, akkor a bank is eleget tesz ennek a kötelezettségének. Az ügyfeleknek nem kellett volna arra gondolniuk, hogy a bankok eleve szerződésszegésre készülnek. A bank tudta, hogy nem fog teljesíteni, de erről az ügyfeleket nem tájékoztatta a pénzügyi termék értékesítésekor.
Az, hogy a bankok jól tudták, hogy a deviza nyilvántartású szerződések kapcsán sikkasztást fognak elkövetni előre megfontoltan, az is bizonyítja, hogy nem csak egy banknál, nem is néhánynál, hanem az összesnél tapasztalható ez a csaló magatartás. Fenn áll a gyanú, hogy kartellben szövetkezve előre eltervezetten követték el ezt a magyar társadalmat sújtó gyalázatos fosztogatást. Ha valamely ügyfél érdeklődött a bankjánál és rákérdezett a részletes elszámolásra, cinikus elutasító választ kapott azzal, hogy a bank árképzése BANKTITOK. Két szerződő fél között létrejött szerződéssel kapcsolatos információ nem lehet titok egymás közt, főleg, ha az kötelezettségekkel jár.
A szerződésszegés fogalma: Minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely – a szerződésbe ütközik, vagy – egyébként sérti valamelyik szerződő fél szerződésben védett jogait. Van objektív és szubjektív szerződésszegés.
Szubjektív szerződésszegés fogalma: ha a szerződésbe ütköző állapot bekövetkezése valamelyik fél felróható magatartására vezethető vissza.
A bankok magatartása nem egyszerű szerződésszegés, hanem kimeríti a különösen nagy összegű sikkasztás bűncselekményét is.
Hivatkozás: Btk. 372.§ (1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik sikkasztást követ el.”
Tisztelt Dr. Áder János köztársasági elnök úr!
Ön a 2014. évi LXXVII törvény aláírásával egy előre megfontolt szándékkal bűnszövetségben elkövetett sikkasztás törvénybe foglalását fogadta el. Ez a törvény érvénytelen.
Bűncselekményt nem lehet törvénybe iktatni és az egész társadalomra ráerőszakolni!
Kérem, eskűjéhez hüen tegyen eleget kötelezettségének.
Érd, 2015. május 30.
Tiszelettel várom szíves intézkedését:
Járvás Éva
2030 Érd, Riminyáki út 61.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése