A kamat a betét
vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét-
vagy a kölcsönösszeg százalékában meghatározott, évre vetített, időarányosan
térítendő (elszámolandó) pénzösszeg illetve egyéb hozadék. Mai fogalmak szerint
mindenki természetesnek tartja, hogy a kölcsönért kamatot kell fizetni. A kamatfizetési
kötelezettség csak a pénzintézetek által nyújtott kölcsönökre vonatkozik. Mások
egymás között akár kamatmentesen is adhatnak kölcsönt. Érdemes
megnézni, hogy a kamatot az emberek mindig így értelmezték-e?
A
bibliai Ótestamentum szerint nem szabad a másik ember kiszolgáltatott helyzetét
kihasználva a segítségért cserében uzsorát,
kamatot kérni. A két fogalmat a
biblia azonosként kezeli. Más a helyzet az idegennel: Móz. V. 23,20 „Az idegentől vehetsz kamatot, de a te
atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened
mindenben, a mire kinyújtod kezedet, azon a földön, a melyre bemégy, hogy
bírjad azt.” A zsidónál a kamatszedés vonatkozásában
kettős mérce volt mérvadó.
A zsidókkal
szomszédos területen az iszlámvallás – a kettős mérce elhagyásával – szintén
tagadja a kamat létjogosultságát. Az iszlám szerint minden ember köteles a
szegényeket könyöradománnyal támogatni, így az elesettek vonatkozásában fel sem
vetődik a kamat, vagy uzsora fogalma.
A
befektetések vonatkozásában is értékelni kell a helyzetet. Ha egy köteg pénzt
rakok egy szekrénybe, egy év múlva sem lesz több. A másnak kölcsön adott pénz
csak akkor teremti meg a kamat fedezetét, ha kölcsönt befektették, és az
hozamot eredményezett. Ebben szintén hatalmas különbség van a keresztény és az iszlám
bankrendszer között.
Az iszlám bankrendszer
nem vállalja fel a kockázatot, hogy mások pénzét átvegye, és kölcsönként befektetésbe
kihelyezze. Így nincs bankcsőd. A bank összehozza a pénz tulajdonosát és a
felhasználót, hogy együtt egyezzenek meg a feltételekben. Így a kockázat közös.
A pénz tulajdonosának meg van a lehetősége, hogy a pénze felől döntsön, sőt
akár a felhasználását is folyamatosan figyelemmel kísérje. A kamat helyett
pedig osztalékot kap a megvalósított beruházásból. Az iszlám banki megoldás
sokkal igazságosabb, hiszen a felek a valós hasznon osztoznak, nem úgy, mint a
keresztény bankoknál, ahol kamat formájában az eredménytől függetlenül kerül a
bank haszna kikötésre. Nem beszélve arról, hogy az iszlám banknak nincs
kockázata, hiszen sohasem volt a birtokában a pénz.
A
keresztény bank működéséhez a banknak elvben nincs szüksége pénzre. A betétesek
pénzét adja kölcsön. A kölcsön és a betétkamat különbségét megtarthatja,
miközben nem vállal kockázatot. Ugyanis a kockázatot a betétesek vállalják. Nem
csoda, hogy Rothschild a kamatot a világ legnagyobb találmányának nevezte.
Úgy tűnik,
hogy a keresztény bankoknál a kockázat ellenére ritka a bankcsőd. A valóság
azonban, hogy a bankcsődöket eltusolják. Ilyen például a magyar önkormányzati
deviza alapú kölcsönök helyzete. A bankok is tudták, hogy ezeket a kölcsönöket az
önkormányzatok jellemzően nem tudják visszafizetni. A fedezet (pl. egy falusi óvoda)
sem nyújt a banknak biztonságot, hiszen jellemzően nem árverezhető el. A
Kormány átvállalta a teljes kölcsönállományt, a bankok pedig felelősségre vonás
nélkül megúszták a tudatosan rossz befektetésüket. Ezeket a rossz banki kölcsönöket az adófizetők fizetik ki. Még
szinte el sem felejtettük az önkormányzati kölcsönök átvállalását, máris új
javaslat van a rossz vállalati deviza alapú kölcsönök a Magyar Nemzeti Bank
által létrehozandó, úgynevezett „rosszbankba” történő áthelyezésével, amit
szintén mi fizetünk ki. A példák is jól mutatják, milyen felelőtlenül és
rosszul gazdálkodnak a keresztény bankok, és mennyivel hatékonyabb az iszlám
bankrendszer. A közel-keleti fejlődés nem csak az olajnak, hanem a bankrendszerek
eltérő jellegének is köszönhető.
Az iszlám
bankban nincsen referenciakamat, hiszen kamat sincs. Ezzel szemben a keresztény
bankrendszerben a központi jegybank úgynevezett referenciakamatot határoz meg,
ami irányadó kamatláb a bankok részére. A jegybanki alapkamat dönti el, hogy a
befektető a pénzét a gazdaságba, vagy a bankba helyezi. 10%-os jegybanki
alapkamat mellett nem érdemes a pénzt vállalkozásba fektetni, hiszen kevés
vállalkozás képes garantált 10% nyereséget termelni. Így a pénz a bankba megy.
De egy 1%-os jegybanki alapkamat mellett már a vállalkozás biztatóbb. A
jegybanki kamattal tehát jelentősen lehet a gazdaságot befolyásolni. Csak
tájékoztatásképpen, Magyarországon már a 2,5%-os alapkamatot is „veszélyesnek”
tartotta a liberális sajtó, miközben Csehországban az alapkamat 0,75%. Tehát
van még bőven csökkentési lehetőség, különösen 1% körüli inflációval.
A történelmi és bankrendszeri
összehasonlítás után nézzük a hazai helyzetet. A kamat fogalmát az 1996. évi
CXII. törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hitelpiaci Törvény,
rövidítve Hpt.) melléklete egyértelműen határozza meg.
7.
Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét
vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét-
vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő
(elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék.
Egyes
bankok azonban bevezettek egy új fogalmat, a kezelési költséget, amit kamatként
értelmeznek. A Hitelpiaci Törvény melléklete felsorolja a pénzintézetek
szolgáltatásait, amelyek között a kezelési költség nem szerepel, tehát nincs.
Számos deviza alapú kölcsön esetében mégis felszámították. Miután
Magyarországon nincs működő pénzügyi felügyelet, senki sem tiltotta az
alkalmazását. A nem létező fogalom alátámasztására Hitelpiaci Törvény módosításában
már megjelent a kezelési költség, mint „kamat
jellegű költség” fogalma. Nem tudni, hogy a törvényhozás a slampos, vagy a jogszabályt
próbálják a törvénytelen állapothoz igazgatni. Egy biztos, a szövegben utólag
megjelent megjegyzés nem helyettesítheti a törvényben a kezelési költség, akár
mint szolgáltatás, akár min fogalom meghatározását.
Egyes
bankok gyakorlata szerint mi a kamat? Ha a törvényi állapotot nézem, a pénz
használat díja. Ha a pénz használat díját nézem, az kamat és kezelési költség együtt.
Tehát egy tiszta fogalmat sikerül Magyarországon banki érdekből tisztázatlanná
tenni. Míg a kamatot éves viszonylatban kell kifejezni, addig egyes
pénzintézetek a kezelési költséget havi viszonylatban írják a szerződésbe, ami
súlyosan megtévesztő. De a kezelési költségre nincs törvény, így a kezelési
költség havi viszonyításában való meghatározása még inkább az, mert súlyosan
megtévesztő és így tisztességtelen.
Joggal
vetődik fel a kérdés, miért jó ez a törvénytelen állapot? A fogyasztók megtévesztésére.
A deviza alapú kölcsönöknél a kölcsönfelvevők elhitték, hogy a kamat például mindössze
2,5%. Más soron azonban megjelent a 2% nagyságú kezelési költség. De mire erre
ráeszmélt az ügyfél, már felvette a kölcsönt. Ez nem csak az adós
megtévesztése, hanem a bankok közötti tisztességtelen verseny eleme is, hiszen
a tisztességes bank üzletkötési esélye rosszabb, mint a kezelési kölcsönt
alkalmazóé. De melyik bank vállalja, hogy az ügyet a Versenyhivatal elé vigye?
Másik
jellemző eset, mikor az árut 0% kamattal reklámozzák. Kamat ugyan nincs, de az
ügyfél nem veszi észre a szerződésben, hogy a kezelési költség akár tetemes.
Bár még a
biblia a kamat és az uzsora fogalmát azonosnak tekintette, napjainkban ez
letisztult. Uzsoráról egy törvényi meghatározásban szereplő kamatszint felett
beszélünk. További feltétel a kölcsönfelvevő kiszolgáltatott helyzetének
kihasználása. Magyarországon a múlt század elején a kamat maximuma 6% volt.
Ennél magasabb kamat már uzsorának számított és büntetendő volt. A kamat
maximumát a Polgári Törvénykönyv jegybanki kamat + 24%-ban határozta meg. Így
napjainkban 26,4% felett egy kölcsön már uzsorának számít. A kamatmaximum
törvényi küszöbét azonban könnyen átlépik a bankok, és a többletet kezelési
költségként érvényesítik, amire nincs maximum. Így fordulhat elő, hogy a TV-ben
ma is reklámoznak olyan kölcsönt, aminek a THM (Teljes Hiteldíj Mutató) értéke
41% feletti. Ez a megoldás természetesen törvényellenes, hiszen a jogszabály
megkerülésével kötött szerződés semmis, azonban ha a fogyasztóvédelem nem
működik, akkor….., mi van?
A bankok
nyíltan is felvállalják az uzsorás szerepet. Számos bankszámlaszerződésben
szerepel a kényszerhitel fogalma. Ha az ügyfél folyószámlája negatívba fordul,
azaz nincs a fizetési kötelezettségre fedezet, akkor a pénzintézet
kényszerhitelt nyújt. A kényszerhitel a mértéke mintegy három-négyszerese a
késedelmi kamatnak, azaz a pénzintézet a késedelem révén lényegesen nagyobb
bevételre tesz szert. Ez a konstrukció minden elemében recseg. Egyrészt a
kényszerhitel a törvényi előírás megkerülésére kerül alkalmazásra, és így
semmis. Másrészt a Polgári Törvénykönyv szerint a hitel nyújtására külön írásos
szerződést kell kötni, ami nem valósul meg, tehát nincs hitel sem. Harmadszor a
kényszerhitel folyósításakor már kölcsönről beszélünk, amelyre a Hitelpiaci
Törvény szerint a pénzintézetnek szintén külön
kölcsönszerződést kellene kötni, hiszen a folyószámla szerződés nem
kölcsönszerződés. Végül, a kényszerhitel az ügyfél szorult helyzetét használja
ki, ezért uzsorának minősül, ami szintén
törvényellenes és így semmis.
Mi a kamat?
Mikor mi! Amit a bank gondol.
A német
jogrendszerben tisztázták a helyzetet. Bírósági ítélet mondta ki, hogy nincsen
kezelési költség. A kezelési költség címén beszedett pénzt pedig a bankoknak
vissza kell fizetniük.
Súlyos
hibának tartom, hogy a pénzügyi törvények egyre átláthatatlanabbak, és a
fogyasztók védelme egyre inkább romlik. Szeretném tudni, van Magyarországon
pénzügy felügyelet?
Makkos Albert
közgazdász
