Rogán: Ez még csak a kezdet - Nincs elévülés, ami jár, az jár!

Érvénytelen, vagy semmis szerződést akarnak forintosítani?

Orbán Viktor interjú a Kormány elfogadott devizahiteles akciótervéről

Varga Mihály sajtótájékoztatója a devizahitelekről

Schiffer - Tovább folyik a maszatolás a devizahitel-krízis felszámolása helyett

Devizahiteles csomag: itt a kormány bejelentése! - Portfolio.hu

A héten benyújtja a kormány a törvényjavaslatot a Kúria által megállapított tisztességtelen szerződéses feltételek (árfolyamrés és egyoldalú kamatemelések) orvoslására - jelentette be Varga Mihály, elárulva a csomag egyes részleteit. Ezek alapján a Portfolio becslései szerint csaknem 400 milliárd forint jár vissza az ügyfeleknek.

Teljes cikk itt olvasható >

Forrás: portfolio.hu

Fontosabb részletek

• Az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések miatti összeg is visszajár a devizahiteleseknek.
• A még élő szerződések esetében az 5 évnél régebbi követelések is jogosak a kormány szerint.
• Ősszel kerülhet sor a jogtalanul felszámított összegek elszámolására, és ekkor jöhet a devizahitelek végleges kivezetése is.
• Mindez az összes devizaalapú lakossági kölcsönszerződésre, sőt a pénzügyi lízingre is kiterjed.
• Rogán Antal szerint a parlament július 4-én szavaz a mostani törvényjavaslatról.

Makkos Albert: Mi lesz a devizahitelesekkel? - Lánchíd Rádió

Devizahiteles csomagról tárgyal a Kormány - CÖF javaslat - hírTV

Egy esetben lehet tisztességes a devizahitel-szerződés - hírTV

Kúria 2/2014 PJE határozata indoklással együtt

KÚRIA

2/2014.PJE

A Kúria Polgári Kollégiuma a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések (értve ezalatt a hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződéseket) egyes rendelkezéseinek - a 6/2013. PJE által el nem bírált - tisztességtelensége tárgyában a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény. (Bszi.) 34. § (4) bekezdésének b) pontja alapján jogegységi tanácsként eljárva a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.

E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.

Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.

2. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha az nem felel meg a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6. pontjában felsorolt elveknek (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve; tételes meghatározás elve; objektivitás elve; ténylegesség és arányosság elve; átláthatóság elve; felmondhatóság elve; szimmetria elve).

Ezen elvek alapján az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét szabályozó szerződéses rendelkezések akkor nem tisztességtelenek, ha azok a fogyasztó számára világosan és érthetően meghatározzák, hogy a hivatkozott PK véleménynek megfelelő ok-listában megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fogyasztó fizetési kötelezettségére; egyben pedig lehetővé teszik annak ellenőrizhetőségét, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a szerződéses rendelkezések betartásával az arányosság, a ténylegesség és a szimmetria elvének érvényre juttatása mellett került-e sor.

3. A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.

A Kúria az EBH.2013.G.10. számon közzétett határozat elvi bírósági határozatként való fenntartását megszünteti.

Folytatás indoklással együtt itt >

Forrás: lb.hu/hu

Már a nyári szünet előtt segíthetnek - Z.Kárpát, Rogán, Tállai

Rogán Antal a devizahitelesekről - Parlamenti felszólalás

Gulyás - Tőketörlesztéssel segíthetik a devizahiteleseket (hírTV)

Vasárnapi Újság - Devizahitelekről Rogán Antal és ifj. Lomnici Zoltán - ...

Közélet - Simó Endre műsora - A Kúria határozata a devizahitel szerződés...

Répássy Róbert államtitkár: a bankoknak kell vállalni a károkat

Varga István - A Kúria lényegében kimondta: a király meztelen

A deviza alap hamis alap

Kúria nem állította, hogy az árfolyamváltozás adósra terhelése tisztességtelen, de az lehet, ha 

egy átlagos fogyasztó számára elégtelen volt a tájékoztatás a következmények belátásához. 

Kúria – érthetően - bírói mérlegelésre utalta ezt a kérdést. A bíróságokat a tény és a jog 

érdekli. Tényfeltárás elkerülhetetlen, ám ezek mérlegelése után pedig mindenki, a politika 

számára is világossá válik: az árfolyamváltozás felszámítása minden esetben tisztességtelen 

illetve törvénysértő! Nem kell perek tízezreire számítani, csupán a tények alapján kiderül: a 

tájékoztatás nemcsak elégtelen, hanem megtévesztő volt, ami jogtalan.

Varga István

Téves az a tájékoztatás, mely deviza vételt, eladást mondott.

A Kúria most és a múlt decemberi határozatával - amikor kirovó pénznek nevezte a devizát 

és lerovónak a forintot – megállapította, majd a Kásler perbeli ítéletével megerősítette, hogy 

deviza adás-vétel nincs a kölcsönügyletekben, tisztességtelen és érvénytelen az eladási és 

vételi árfolyam alkalmazása. Kúria szerint a hitelezők nem adtak kölcsön svájci frankot, nem 

is vették meg azt, nem is adták el a törlesztések alkalmával. Kúria egyértelművé tette azt, 

amit minden szakember tudott: a deviza alapú kölcsönökben idegen pénz nincs jelen, a deviza 

átszámítás eredménye. Kérdés, jogos volt-e az átszámítás? Kúria mostani határozatából 

következően nem, mert igazolt tény, hogy az ügyfelek hamis tájékoztatást kaptak. A hamis 

tájékoztatás nem megfelelő tájékoztatás, azaz jogsértő. Miután ez belátható, nem kell az 

adósoknak bizonyítania, mint ahogy a Kúria elvárja. Egyébként, uniós jog szerint a fogyasztó 

ellenfelét terheli a bizonyítás, és ezt Kúria sem fordíthatja meg.

Tisztázzuk, minden deviza alapú kölcsönt felvevőnek azt mondták, hogy devizát kapnak, de 

rögvest meg is veszik tőlük és törlesztéskor a megbízásukból vásárolnak nekik devizát. Kúria 

is felismerte, ez nem történt meg – miután ezt mondja minden civil jogvédő is. Ám, ha nincs 

devizavételi és eladási árfolyam, a számlakivonatok valótlanok! Az egész számlaegyenleg 

téves. Egy számlakivonat nem lehet ’kicsit hamis’. Vagy igaz, vagy nem! Már a devizából 

számolt kölcsönbe adott forint összege sem volt jogos mértékű. Az átszámítást un. technikai 

számla rögzíti, mely egy belső nyilvántartás, amit nem lehet a laikusoknak tényleges 

pénzmozgásként ’eladni’. Pedig ez történt: 1,2 millió szerződés és azok törlesztései esetében 

akár 80-100 milliószor hangzott el hamis állítás és elszámolás a hitelintézeteknél. Lényeg, 

hamis volt a szerződés előtti és az azt követő tájékoztatás, és hamis a kölcsön elszámolása. 

Egy elszámolás nem „kicsit hamis”, nem lehet „kigyomlálni” az árfolyamrést, a többit pedig 

érvényesnek tekintetni. A szerződés megkötése téves tájékoztatáson nyugszik – hamisításban 

fogant, ami érvénytelenségi ok a törvény erejénél fogva, nem bírói mérlegelés kérdése. Kúria 

közvetve ezt mondta ki.

A deviza adás-vételének hamis állítása kizárja azt, hogy elhangozhatott volna a csupán 

átszámítás ténye. Nincs olyan szerződés, ahol kifejezetten az átszámítás került volna 

rögzítésre. Amennyiben felek között el sem hangzott az átszámítás, akkor erre vonatkozó 

közös szerződési akarat sincs. Akarategyezség nélkül pedig nincs polgárjogi szerződés: 

a polgári jog elvei és betűje szerint a deviza alapú szerződések akarategység hiányában 

is érvénytelenek. Utólag sem lehet egy bizonyítottan nem létező szerződési akaratot 

belemagyarázni a szerződésekbe csak azért, hogy az árfolyamrést kivéve, tegyünk be valamit 

a helyébe, ráadásul azt, amiről tárgyalás sem folyt. A jog teljes szabadságot ad a politikának a 

megtévesztésen alapuló kölcsönzés tisztességes elszámolására.

Téves volt behozni a devizát akár számítással is 

A polgári törvénykönyv merev szabálya szerint a kölcsönbe adott pénz az, amit rendelkezésre 

bocsátanak és ez forint volt. Kölcsön esetében azt kell visszaadni, amit megkapott az adós, 

a forintot. A kölcsönbe adott összeg a tartozás idején nem változhat, az esetleges inflációs 

hatást a kamat kompenzálja. Kölcsön polgári jogi szabályába más ügylet nem hozható 

be, ha ez történik, akkor az nem kölcsön, arra más szabály vonatkozik. A forintkölcsönt 

számították át a Kúria szerint. Így tény, megjelent egy másik ügylet – pénzügyi kifejezéssel - 

egy határidős devizaügylet, kockázatos pénzpiaci befektetés. Ezt biztosan nem magyarázták 

el az 1,2 millió szerződés adósainak. Tehát, ha kölcsönszerződés jött létre, abba nem fér bele 

további pénzügyi kockázat, amibe belefér, arról meg nem tájékoztatták az ügyfeleket. És 

ekkor mindegy, mekkora az árfolyamhatás.

Téves volt előnyösnek mutatni a deviza bevonását.

A másik meghatározó megtévesztés a deviza használat előnye – melyet vizsgálhatják 

a bíróságok a Kúria szerint – de ekkor a devizahasználatot alapjaiban is vizsgálni kell. 

Pénzügyekben az előny számítható. Számítást az ügyfelek nem láttak - különben nyomban 

elszaladtak volna. A bankok azt mondták, nincs elég forint, behoznak olcsó eurót, svájci 

frankot kisebb kamattal, ezt adják kölcsön. Az alaphibákon túl a svájci frank és a forint 

kamatlábának összevetése is megtévesztés volt. Az ügyfél nem kamatlábat, hanem kamatot 

fizet, ha nő a vetítési alap, akkor nő a kamatszámla. Minden számítás a hitelintézetek 

rendelkezésére állt, adatokkal, ábrákkal. Nem mutatták meg, hogy mekkora árfolyamnál éri el 

a svájci frankra átszámított kölcsön terhe a forintkölcsönét? Nyomban látható lett volna, hogy 

a forint 30-40 százalékos értékvesztésénél kiegyenlítődik változatlan kamatlábbal is. És, ha a 

húsz éves futamidejű kölcsön tárgyalásakor a megelőző húsz év svájci frank-forint árfolyam 

diagramját bemutatják, látható lett volna az évi átlagban 8 százalékos drágulás, az összesen 

nyolcszáz (!) százalékos – hússzoros – drágulás (20 Ft/CHF-ről 160 Ft/CHF-re). Ennek láttán 

senki, de senki nem kötötte volna meg e szerződéseket. Csak az a tájékoztatás megfelelő, 

mely tényszerű. Ki és mikor mondta akár egyetlen ügyfélnek is, hogy négy-ötszörösét fizeti 

ki a vett háza árának? Az un. historikus adatok kezelése és a partner tájékoztatása a bankok 

törvénybe iktatott kötelessége. A hitelező köteles meggyőződni a visszafizetés jövedelmi 

fedezetéről. Van-e az adósnak akkora bére, hogy a svájci frank többszörös drágulása esetén 

törlesztőképes maradjon? Meg kell győződni a biztosíték elégséges voltáról. Vélhető-e, hogy 

a biztosítéki ingatlan értéke többszörös lesz akkor, amikor a várható hitelbedőlések miatt 

az árak csökkennek? (Alább látjuk a bedőlésekre folyt a felkészülés a hitelezés alatt). A 

hitelintézeti törvény 70. §-a szerint prudens banki magatartás kell, a 76/A. § és a 76/B. §, a 

13/D. § (1) (2) (3) bekezdései, a 203. §-ának (6) és (7) bekezdésének a) pontja, a III. melléklet 

10.1 pontja, stb., mind kötelezővé teszik a kockázat feltárást és erről a tájékoztatást. Elmaradt.

Miként jelent meg deviza, ha nem vették, nem adták el?

A józanész válaszol: egy bizonyos összegű svájci frankot akárhányszor oda lehet adni 

és nyomban visszavenni, akármennyi kölcsön deviza alapját képezheti egy kis összeg. A 

korlátlan ismétlésből következik, hogy semmilyen deviza sem kell, elég csak hivatkozni rá, 

az ügyfél úgy sem látja. Bárki előállíthat svájci frankot egy oda-vissza csere megállapodással, 

amikor pénz nem is mozog, legfeljebb a kétféle kamat csekély különbözetét kell elszámolni.

Ez a kis pénz kerül a mérlegbe, a mögöttes megállapodás a mérlegen kívül marad. A bankok 

egy-két napos ilyen csereügyletekkel szintetikusan állították elő a devizát mérlegen kívül 

az anyabankjukkal, esetenként e céljára alapított saját társaságukkal - vagy az MNB-vel. A 

trükk az, hogy a mérlegen kívüli szintetikus devizát mérlegen belüli valódi pénznek állították 

be az ügyfélnek. Nem így a felügyeletnek, az MNB-nek, ők tudták mi történik. Az MNB 

Szemle 2009. májusi számában Mák István és Páles Judit visszatekint: „A magyar bankok 

ezt a módszert /csereügylet, swap/ széles körben alkalmazták a devizaalapú hitelkihelyezések 

fedezéséhez szükséges devizalikviditás előállításához. (…) A hazai bankok az elmúlt években 

a devizahitelezést nagyrészt forintforrásból finanszírozták… swap ügyletek keretében.” 

A szerzők kiemelik, így árfolyamkockázat nélkül állítható elő forrás a deviza alapú 

kölcsönökhöz. Tehát nincs árfolyamkockázat! Kúria szerint semmis az árfolyamrés deviza 

kereskedelem hiányában, ennek analógiájára semmis az árfolyamtöbblet kockázat hiányában.

Mindenki tudott mindent.

A várható baj kezdettől fogva látható volt. A baj az, ha a nem fizető családok „megrongálják” 

a bankokat. Már 2004-ben, az EK-ba lépésünkkel elszaporodó deviza alapú kölcsönzés 

kezdetén az MNB és a PSZÁF negyedévenként egyeztetett a veszélyről – a bankokra nézve. 

2005. október 6-án az MNB-PM-PSZÁF közös szimulációs gyakorlaton próbálta ki egy 

esetleges pénzügyi összeomlás kezelését. Egy évre rá, az MNB nemzetközi konferencián 

elemezte a helyzetet: „A konferencia fontos üzenete volt, hogy a hazai bankok tudatában 

vannak a devizahitelezés kockázatának (…), szükséges az ügyfelek kockázati tudatosságának 

erősítése.”A tudatosság erősítése elmaradt, ezt követően nőtt igazán a megtévesztés. Az MNB 

éves jelentésben írta, hogy mekkora veszély a szinte kizárólagossá vált, árfolyamfedezettel 

nem biztosított kis- és középvállalati, valamint háztartási deviza alapú kölcsön. Más államok 

képviselői beszámoltak az ilyen ügyletek leállításáról, mi nem javítottuk az ügyfelek 

tájékoztatását sem. És jött a dömping. 2007. február 21-én a második ”katasztrófavédelmi” 

szimulációs gyakorlatát tartotta a hatósági trió, a „bankok biztonsága” szempontjából, és a 

várható válságot (!) kezelhetőnek találták. A kezelésre 2008 végén került sor, az országgyűlés 

elfogadta, hogy az állam tőkejuttatással és garanciavállalással kisegítheti a bajba jutott 

bankokat – az adófizetők terhére. Mert a bankoknak az akár jogtalanul szerzendő nyereség 

kiesése maga a vesztesség, a tragédia, amit a társadalom fizessen meg. Úgy tűnik még most 

is itt tartunk, új bankkonszolidáció készülődik. Vagy netán végre egyszer a becsapott magyar 

családokat „konszolidáljuk”, azzal, hogy lehántjuk róluk a hamisan, jogtalanul rájuk telepített 

pénzszivattyúkat visszamenőleg kárpótolva őket? Vegyük észre, Kúria a magyar szabadság 

napján, a Rákóczi szabadságharc kitörése évfordulóján kínálta fel a lehetőséget.

Szerző: Varga István, pénzügyi szakértő

Forrás: Magyar Nemzet - Vélemény, 2014.06.18.

Róna: A nemzeti banknak kellene lépnie az ügyben

Ifj.Lomnici Zoltán az ATV műsorában

Vita a Kúria devizahiteleseket érintő döntéséről

Falus Zsolt és Róna Péter - Milyen következmény várható?

Barabás Gyula és Damm Andrea - Devizadöntés - hogyan tovább?

Öngól: Bankszövetség 2006-os tanulmánya az árfolyamváltozás kockázatáról

Kúria jogegységi döntése után: Gulyás G. - Madari T. - Makkos A.

Döntött a Kúria - szóvívő válaszol

Lomnici Zoltán - Döntött a Kúria

Rétvári a Kúria döntéséről

Rogán -- Devizaadós-mentő javaslat

Makkos Albert - Döntött a Kúria

A Kúria döntése és fogadtatása

Rogán Antal: Amit tisztességtelenül vettek el a bankok, az visszajár

Semmis a devizahitelek 95%-a

Kamat, mint fogalom | Makkos Albert gondolatai

A kamat a betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy a kölcsönösszeg százalékában meghatározott, évre vetített, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg illetve egyéb hozadék. Mai fogalmak szerint mindenki természetesnek tartja, hogy a kölcsönért kamatot kell fizetni. A kamatfizetési kötelezettség csak a pénzintézetek által nyújtott kölcsönökre vonatkozik. Mások egymás között akár kamatmentesen is adhatnak kölcsönt. Érdemes megnézni, hogy a kamatot az emberek mindig így értelmezték-e?

A bibliai Ótestamentum szerint nem szabad a másik ember kiszolgáltatott helyzetét kihasználva a segítségért cserében uzsorát, kamatot kérni. A két fogalmat a biblia azonosként kezeli. Más a helyzet az idegennel: Móz. V. 23,20 „Az idegentől vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, a mire kinyújtod kezedet, azon a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.” A zsidónál a kamatszedés vonatkozásában kettős mérce volt mérvadó.

A zsidókkal szomszédos területen az iszlámvallás – a kettős mérce elhagyásával – szintén tagadja a kamat létjogosultságát. Az iszlám szerint minden ember köteles a szegényeket könyöradománnyal támogatni, így az elesettek vonatkozásában fel sem vetődik a kamat, vagy uzsora fogalma.

A befektetések vonatkozásában is értékelni kell a helyzetet. Ha egy köteg pénzt rakok egy szekrénybe, egy év múlva sem lesz több. A másnak kölcsön adott pénz csak akkor teremti meg a kamat fedezetét, ha kölcsönt befektették, és az hozamot eredményezett. Ebben szintén hatalmas különbség van a keresztény és az iszlám bankrendszer között.

Az iszlám bankrendszer nem vállalja fel a kockázatot, hogy mások pénzét átvegye, és kölcsönként befektetésbe kihelyezze. Így nincs bankcsőd. A bank összehozza a pénz tulajdonosát és a felhasználót, hogy együtt egyezzenek meg a feltételekben. Így a kockázat közös. A pénz tulajdonosának meg van a lehetősége, hogy a pénze felől döntsön, sőt akár a felhasználását is folyamatosan figyelemmel kísérje. A kamat helyett pedig osztalékot kap a megvalósított beruházásból. Az iszlám banki megoldás sokkal igazságosabb, hiszen a felek a valós hasznon osztoznak, nem úgy, mint a keresztény bankoknál, ahol kamat formájában az eredménytől függetlenül kerül a bank haszna kikötésre. Nem beszélve arról, hogy az iszlám banknak nincs kockázata, hiszen sohasem volt a birtokában a pénz.

A keresztény bank működéséhez a banknak elvben nincs szüksége pénzre. A betétesek pénzét adja kölcsön. A kölcsön és a betétkamat különbségét megtarthatja, miközben nem vállal kockázatot. Ugyanis a kockázatot a betétesek vállalják. Nem csoda, hogy Rothschild a kamatot a világ legnagyobb találmányának nevezte.

Úgy tűnik, hogy a keresztény bankoknál a kockázat ellenére ritka a bankcsőd. A valóság azonban, hogy a bankcsődöket eltusolják. Ilyen például a magyar önkormányzati deviza alapú kölcsönök helyzete. A bankok is tudták, hogy ezeket a kölcsönöket az önkormányzatok jellemzően nem tudják visszafizetni. A fedezet (pl. egy falusi óvoda) sem nyújt a banknak biztonságot, hiszen jellemzően nem árverezhető el. A Kormány átvállalta a teljes kölcsönállományt, a bankok pedig felelősségre vonás nélkül megúszták a tudatosan rossz befektetésüket. Ezeket a rossz banki kölcsönöket az adófizetők fizetik ki. Még szinte el sem felejtettük az önkormányzati kölcsönök átvállalását, máris új javaslat van a rossz vállalati deviza alapú kölcsönök a Magyar Nemzeti Bank által létrehozandó, úgynevezett „rosszbankba” történő áthelyezésével, amit szintén mi fizetünk ki. A példák is jól mutatják, milyen felelőtlenül és rosszul gazdálkodnak a keresztény bankok, és mennyivel hatékonyabb az iszlám bankrendszer. A közel-keleti fejlődés nem csak az olajnak, hanem a bankrendszerek eltérő jellegének is köszönhető.

Az iszlám bankban nincsen referenciakamat, hiszen kamat sincs. Ezzel szemben a keresztény bankrendszerben a központi jegybank úgynevezett referenciakamatot határoz meg, ami irányadó kamatláb a bankok részére. A jegybanki alapkamat dönti el, hogy a befektető a pénzét a gazdaságba, vagy a bankba helyezi. 10%-os jegybanki alapkamat mellett nem érdemes a pénzt vállalkozásba fektetni, hiszen kevés vállalkozás képes garantált 10% nyereséget termelni. Így a pénz a bankba megy. De egy 1%-os jegybanki alapkamat mellett már a vállalkozás biztatóbb. A jegybanki kamattal tehát jelentősen lehet a gazdaságot befolyásolni. Csak tájékoztatásképpen, Magyarországon már a 2,5%-os alapkamatot is „veszélyesnek” tartotta a liberális sajtó, miközben Csehországban az alapkamat 0,75%. Tehát van még bőven csökkentési lehetőség, különösen 1% körüli inflációval.

A történelmi és bankrendszeri összehasonlítás után nézzük a hazai helyzetet. A kamat fogalmát az 1996. évi CXII. törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hitelpiaci Törvény, rövidítve Hpt.) melléklete egyértelműen határozza meg.

7. Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék.

Egyes bankok azonban bevezettek egy új fogalmat, a kezelési költséget, amit kamatként értelmeznek. A Hitelpiaci Törvény melléklete felsorolja a pénzintézetek szolgáltatásait, amelyek között a kezelési költség nem szerepel, tehát nincs. Számos deviza alapú kölcsön esetében mégis felszámították. Miután Magyarországon nincs működő pénzügyi felügyelet, senki sem tiltotta az alkalmazását. A nem létező fogalom alátámasztására Hitelpiaci Törvény módosításában már megjelent a kezelési költség, mint „kamat jellegű költség” fogalma. Nem tudni, hogy a törvényhozás a slampos, vagy a jogszabályt próbálják a törvénytelen állapothoz igazgatni. Egy biztos, a szövegben utólag megjelent megjegyzés nem helyettesítheti a törvényben a kezelési költség, akár mint szolgáltatás, akár min fogalom meghatározását.

Egyes bankok gyakorlata szerint mi a kamat? Ha a törvényi állapotot nézem, a pénz használat díja. Ha a pénz használat díját nézem, az kamat és kezelési költség együtt. Tehát egy tiszta fogalmat sikerül Magyarországon banki érdekből tisztázatlanná tenni. Míg a kamatot éves viszonylatban kell kifejezni, addig egyes pénzintézetek a kezelési költséget havi viszonylatban írják a szerződésbe, ami súlyosan megtévesztő. De a kezelési költségre nincs törvény, így a kezelési költség havi viszonyításában való meghatározása még inkább az, mert súlyosan megtévesztő és így tisztességtelen.

Joggal vetődik fel a kérdés, miért jó ez a törvénytelen állapot? A fogyasztók megtévesztésére. A deviza alapú kölcsönöknél a kölcsönfelvevők elhitték, hogy a kamat például mindössze 2,5%. Más soron azonban megjelent a 2% nagyságú kezelési költség. De mire erre ráeszmélt az ügyfél, már felvette a kölcsönt. Ez nem csak az adós megtévesztése, hanem a bankok közötti tisztességtelen verseny eleme is, hiszen a tisztességes bank üzletkötési esélye rosszabb, mint a kezelési kölcsönt alkalmazóé. De melyik bank vállalja, hogy az ügyet a Versenyhivatal elé vigye?

Másik jellemző eset, mikor az árut 0% kamattal reklámozzák. Kamat ugyan nincs, de az ügyfél nem veszi észre a szerződésben, hogy a kezelési költség akár tetemes.

Bár még a biblia a kamat és az uzsora fogalmát azonosnak tekintette, napjainkban ez letisztult. Uzsoráról egy törvényi meghatározásban szereplő kamatszint felett beszélünk. További feltétel a kölcsönfelvevő kiszolgáltatott helyzetének kihasználása. Magyarországon a múlt század elején a kamat maximuma 6% volt. Ennél magasabb kamat már uzsorának számított és büntetendő volt. A kamat maximumát a Polgári Törvénykönyv jegybanki kamat + 24%-ban határozta meg. Így napjainkban 26,4% felett egy kölcsön már uzsorának számít. A kamatmaximum törvényi küszöbét azonban könnyen átlépik a bankok, és a többletet kezelési költségként érvényesítik, amire nincs maximum. Így fordulhat elő, hogy a TV-ben ma is reklámoznak olyan kölcsönt, aminek a THM (Teljes Hiteldíj Mutató) értéke 41% feletti. Ez a megoldás természetesen törvényellenes, hiszen a jogszabály megkerülésével kötött szerződés semmis, azonban ha a fogyasztóvédelem nem működik, akkor….., mi van?

A bankok nyíltan is felvállalják az uzsorás szerepet. Számos bankszámlaszerződésben szerepel a kényszerhitel fogalma. Ha az ügyfél folyószámlája negatívba fordul, azaz nincs a fizetési kötelezettségre fedezet, akkor a pénzintézet kényszerhitelt nyújt. A kényszerhitel a mértéke mintegy három-négyszerese a késedelmi kamatnak, azaz a pénzintézet a késedelem révén lényegesen nagyobb bevételre tesz szert. Ez a konstrukció minden elemében recseg. Egyrészt a kényszerhitel a törvényi előírás megkerülésére kerül alkalmazásra, és így semmis. Másrészt a Polgári Törvénykönyv szerint a hitel nyújtására külön írásos szerződést kell kötni, ami nem valósul meg, tehát nincs hitel sem. Harmadszor a kényszerhitel folyósításakor már kölcsönről beszélünk, amelyre a Hitelpiaci Törvény szerint a pénzintézetnek szintén külön kölcsönszerződést kellene kötni, hiszen a folyószámla szerződés nem kölcsönszerződés. Végül, a kényszerhitel az ügyfél szorult helyzetét használja ki, ezért uzsorának minősül, ami szintén törvényellenes és így semmis.

Mi a kamat? Mikor mi! Amit a bank gondol.

A német jogrendszerben tisztázták a helyzetet. Bírósági ítélet mondta ki, hogy nincsen kezelési költség. A kezelési költség címén beszedett pénzt pedig a bankoknak vissza kell fizetniük.

Súlyos hibának tartom, hogy a pénzügyi törvények egyre átláthatatlanabbak, és a fogyasztók védelme egyre inkább romlik. Szeretném tudni, van Magyarországon pénzügy felügyelet?

Makkos Albert

közgazdász