2014. április 1., kedd

Bankok felelőssége | Makkos Albert tanulmánya

A pénz kölcsönzésének legnagyobb kockázata, hogy a kölcsönfelvevő a kölcsönt nem tudja visszafizetni. A törvények és rendeletek, a házi szabályok sora írja le, hogy a pénzintézet milyen mértékű kockázatot vállalhat. Az előírások megsértése pedig szintén jogszabályi vonzatokkal jár. A kockázat miatt a kölcsönzési eljárás a kölcsönfelvevő hitelképességének vizsgálatával kezdődik. A törvény szerint:


1996. évi CXII. Törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, 2. számú melléklet az 1996. évi CXII. Törvényhez, Értelmező rendelkezések, I. Pénzügyi szolgáltatások 10.3. A hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja.


Egyéb meghatározások:

Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék.

A hitelképesség vizsgálatánál a pénzintézet döntéséről a kölcsönfelvevő a kölcsön folyósítása révén tájékozódik. Ha kölcsönt folyósítják, akkor hitelképesnek találták. A hitelképesség vizsgálatának díját pedig a kamat tartalmazza. A pénzintézet tehát egy olyan szolgáltatást végzett, amelyet a kölcsönfelvevő megfizet. A kölcsönfelvevő tehát elvárhatja, hogy az általa kifizetésre kerülő díjért a pénzintézet alapos munkát végezzen, hiszen a pénzintézeti vizsgálat mindkét fél eredményességét meghatározza.

Pénzügyekben minden embernek megvan a saját döntési kerete, amelyen belül gondolkozni tud, a pénzt be tudja osztani, és döntésének megfelelően felhasználni. Ez a keret általában a havi rendszeres jövedelem nagysága körül mozog. Emiatt van, hogy a lottónyertesek – néhány kivételtől eltekintve – relatív rövid idő alatt elköltik pénzüket, és még nehezebb helyzetben kerülnek, mint a nyeremény átvétele előtt voltak.

A kölcsönfelvevő laikus, nem ért a pénzhez. A kölcsönfelvételnél talán először döntött életében sok millió forintról, ami a döntési keretét meghaladja. Számára egy valós kontroll, hogy a pénzintézet – mint a pénzhez értő szakember – a felveendő kölcsön visszafizetését reálisnak ítéli-e meg.

Míg a kölcsönfelvevő forintot igényelt, a szerződés már a törlesztő részletet devizában, svájci frankban adta meg. Ha szóban közölték vele a svájci frank forint ellenértékét, a döntés folyamatában folyamatosan svájci frankot hallott, és annak mértékét visszafizethetőségét a sokkal kisebb szám miatt tudatilag elbagatellizálhatta.
A fenti szubjektív elemek nem mentesítik a kölcsönfelvevőt a felelősség alól, de ugyanakkor hangsúlyozzák a pénzintézet kiemelt felelősségét, amely miatt a hitelképesség vizsgálatot fokozott gondossággal kellett elvégeznie.

A hitelképesség vizsgálat elvégzésénél a pénzintézetnek figyelembe kellett vennie a kölcsönfelvevő jövedelmét, családi körülményeit, valamit megélhetési költségeit. Ezen elemek figyelembevételével is a törlesztő részlet fizetésére legfeljebb a nettó jövedelem 30-35%-át lehetett volna számításba venni. Amennyiben a pénzintézet ennél magasabb arányt
vett figyelembe, a hitelképesség vizsgálata hibás.

Különösen hibás az a pénzintézeti döntés, amikor a hitelképességet nem vizsgálva, a pusztán a fedezet értéke alapján folyósította a kölcsönt. A fedezetből a kölcsönfelvevő nem tud törleszteni! A fedezet rendeltetését tekintve váratlan esemény (pl. a kölcsönfelvevő halála) esetén biztosíték a kölcsön összegének visszafizetésére. A fedezet alapján történő kölcsönzés esetén a pénzintézet felelőssége maradéktalanul fennáll.

Ilyen eset lehet például, ha egy 100 ezer forint körüli jövedelemmel rendelkező, 3 gyerekét egyedül nevelő édesanya számára folyósít kölcsönt, amelynél nyilvánvaló, hogy a család havi jövedelme legfeljebb a megélhetést fedezi. A család hitelképtelensége, fizetésképtelensége
egyértelmű. De a folyósított kölcsön után fél évvel később egy újabb kölcsön folyósítása, kifejezetten szándékos károkozás, hiszen a pénzintézet számára egyértelmű, hogy a kölcsönfelvevő a fizetésképtelenség miatt elveszíti lakását. A hitelképesség feltételeit a pénzintézetnek saját szabályzatba kell foglalni, amelynek betartását a pénzintézeten belül két különálló szervezet ellenőrzi. Tehát a pénzintézet a lakossági kölcsönzés vonatkozásában akár nagyon gyenge kritériumokat is kialakíthat.

A pénzintézeti szabályzat azonban csak a pénzintézet belső felelősségét rendezi. A kölcsönfelvevő irányában azonban van egy külső felelőssége. Ha például egy kölcsönfelvevő részére olyan feltételekkel folyósított kölcsönt, amelynél a visszafizetés kétséges, úgy a kölcsönfelvevőt megtévesztette, amelyért akár kártérítési felelőssége is fennállhat.

A pénzintézetek a deviza alapú kölcsönök esetében is kérték a kölcsönfelvevőktől a jövedelemigazolásokat. A szerződéskötés időpontjában kiszámított fizetési kötelezettségek alapján elvégezték a hitelképesség vizsgálatot, és döntöttek a kölcsön folyósításáról.

A szerződés azonban tartalmazta, hogy a törlesztés árfolyam kockázatát a kölcsönfelvevő viseli. Ez azt jelenti, hogy ha emelkedik az árfolyam, a kölcsönfelvevőnek a törlesztő részletet a megemelkedett árfolyam szerint napi átváltási kulcs alapján kell visszafizetni. A kölcsönfelvevő tényleges fizetési kötelezettsége a megváltozott árfolyam szerint kiszámított
törlesztő részlet. A pénzintézetnek tehát a hitelképességet az árfolyam változásának figyelembe vételével kellett volna vizsgálni.

A Kúria 6/2013. számú PJE határozata szerint

„A deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére azért került sor, mert az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz. Erre csak úgy volt lehetőség, ha devizában adósodik el, ami egyben azt jelenti, hogy vállalja az árfolyamváltozás kockázatát, melynek iránya, mértéke előre nem látható, nem kiszámítható. Önmagában a múltbeli tendenciák nem alapoztak meg a jövőre vonatkozó várakozásokat, még akkor sem, ha abból esetleg az árfolyam gyengülésének tendenciájára lehetett következtetni.”

Az a kérdés, hogy a kölcsönfelvevő az alacsonyabb kamat érdekében vállalta az árfolyam kockázatot, nem mentesíti a pénzintézetet az alól a kötelezettség alól, hogy a hitelképesség vizsgálatot el kell végeznie. Kérdés azonban, hogy a devizaárfolyam változásának kockázatával a pénzintézet el tudta-e végezni a hitelképesség vizsgálatot? A Kúria 6/2013. számú PJE határozata szerint nem, hiszen „árfolyamváltozás kockázatát, melynek iránya, mértéke előre nem látható, nem kiszámítható.

A kölcsönzés kockázatvállalásával foglalkozik többek között a 244/2000. Kormányrendelet, amely meghatározza:

11. § A belső szabályzatnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

b) A lehetséges módszerek közötti választás:
1. Az intézmény által választott tőkekövetelmény számítási módszerek:

d) a devizaárfolyam kockázat megállapítására választott módszer,

A DEVIZAÁRFOLYAM KOCKÁZAT TŐKEKÖVETELMÉNYE

39. § (1) A hitelintézetnek és befektetési vállalkozásnak meg kell határoznia a devizaárfolyam kockázat fedezetének tőkekövetelményét.

(2) A devizaárfolyam kockázat tőkekövetelményének kiszámításakor a hitelintézetnek és a befektetési vállalkozásnak valamennyi devizapozícióját az e rendelet szerinti módon kell figyelembe vennie.

(3) Ha a hitelintézet és befektetési vállalkozás e rendelet szerinti nyitott devizapozíciója meghaladja a túllépések levonása előtti szavatoló tőke 2%-át, akkor a devizaárfolyam kockázat tőkekövetelménye a többlet 8%-a.

A kormányrendelet szerint tehát nem csak a devizaárfolyam változásának iránya, hanem a mértéke is becsülhető, sőt még a módszert is rögzíteni kell a pénzintézet belső szabályában.

Nem feladatom annak eldöntése, hogy a Kúria dönthetett-e egy kormányrendeletben már szabályozott kérdéssel ellentétesen? Vélelmezhető, hogy a kormányrendelet magasabb szintű jogforrás, mint a Kúria jogegységi határozata. Sőt a Kormányrendelet már 2000-ben kiadásra került, míg a Kúria jogegységi határozata csak 2013-ban született. A Kúria határozata tehát egy több mint 10 éve joggyakorlatot kíván indoklás nélkül felülírni. Így számomra, mind jogilag, mind közgazdaságilag, mind logikailag a Kúria jogegységi határozata megalapozatlannak, sőt jogellenesnek tűnik.

A kormányrendelet alapján a pénzintézet a hitelképesség vizsgálatát deviza alkalmazása esetén is el tudta volna végezni, sőt el is kellett volna végeznie! A devizaárfolyam becsült változásáról pedig a kölcsönfelvevőt tájékoztatni kellett volna, amit a következő jogszabályok írnak elő:

Ptk. 4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.

Ptk. 200. § (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó-erkölcsbe ütközik.

Ptk. 205. § (3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.

Ptk. 228. § (3) Az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis; az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait (239. §) kell alkalmazni.

Hpt. 203. § (6) Olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

Hpt. 203. § (7) A (6) bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell:

a) devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre,

A pénzintézeteknek a jogszabályok szerint is tudniuk kellett a devizaárfolyam trendjének alakulását. Törvények sora írja elő a pénzintézetek részére a kölcsönfelvevők tájékoztatási kötelezettségét. Ha a pénzintézetek a tájékoztatási kötelezettséget teljesítették volna, senki sem kötött volna deviza alapú kölcsönszerződést. A pénzintézeteknek tehát anyagi érdekük volt a kölcsönfelvevők megtévesztése.

A hitelképesség vizsgálata a kölcsönfelvevő által a kamatban fizetett díj ellenében történt.

A hitelképesség vizsgálatánál kötelező lett volna úgy eljárni, hogy a szerződésben kikötött devizaárfolyam hatását a minősítésnél figyelembe vegyék. A hamis hitelvizsgálat révén a pénzintézet a kölcsönfelvevőknek tudatosan kárt okozott.

Ptk. 339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Ptk. 355. § (1) A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.

Nem vitás, a kölcsönfelvevő kölcsönt akart felvenni. A deviza árfolyamváltozásának hatása csak a forint és a deviza alapú kölcsönök közötti különbség. A már lezárt deviza alapú szerződések esetében a kár mértéke a kölcsönfelvevő által kifizetett összeg és a forint alapú
szerződés esetén fizetendő összeg közötti különbség.

A lezáratlan szerződések esetében a szerződés forint alapú kölcsön formájában teljesíthető.

Ezeknél a szerződéseknél a pénzintézet által forintban folyósított kölcsönösszegből kiindulva kell a szerződést, mint forint alapú kölcsönt elszámolni, amely elv számos jogszabállyal és az Európai Unió bíróságának döntésével is megegyezik.

Budapest, 2014. március 31.

Makkos Albert

Megosztom itt: